Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: La vie d’un patricien de Venise au XVI. s. par Ch. Yriarte ism. 617

618 TÖRTÉNETI IRODALOM. s különösen híres Florenczről írt történeti munkája. E jelen müvét ezelőtt 16 évvel írta, (le most bővítve sokkal díszesebben adta ki s a franczia akadémia egyik nagy jutalmával koszorúzta meg. A munka, mint rendesen a franczia müvek kezdetétől fogva végéig figyelmet lekötő, érdekes s a XYI. századi velenczei patrícius, kinek írónk élet- és korrajzát igéri, Marc Antonio Barbaro a velenczei köztársaságnak Francziaországban két évig s Törökországban 6 évig követe. S habár hívataloskodásairól úgyszólva napról napra egész halálaig számot adnak a köztársaság levéltáraiban fennmaradt jegyzőkönyvek és más hivatalos íratok, az egyéniség mégis csaknem merőben ismeretlen marad előttünk, pedig írónak annyira kedvezett a szerencse, hogy midőn munkáját már csaknem egészen bevégezte, hősének arczképére is rátalált a bécsi Belvedere képtárban. De azt nem tudjuk, hogy vájjon az egyéni életben jó ember volt-e vagy rosz, bőkezű volt-e vagy zsugori, szerett-é feleségét vagy nem, víg természetű volt-e vagy komor, mik voltak hajlamai, volt-e hite, vallása, vagy ama kor oly sok fiához hasonlóan túltette magát az afféle gyengeségeken és csak a szépnek, az ízlésnek hódolt, mondom előttünk Yriarte nagy munkájának áttanúlmányozása után is csak a kimért, elég közönséges arczú, hennelinpalástos stcreotip alak, a milyennek őt kortársa és Yrirate véleménye szerint barátja Veronese festette. Mindazáltal szerzőnk épen annyi adatot szedett össze, a mennyit csak talált, s a mennyi az ő czéljára teljesen elegendő volt. Néki ugyanis az volt czélja, hogy a velenczei patríciusok csaknem phalansterszerű életmódját írja meg s erre teljesen alkalmas az az adatgyűjtemény, mely Marc Antonio Barbaroról fennmaradt. Az ő élete oly szabályszerű, oly kifogástalanúl szabatos, a törvényeknek és szokásoknak oly híven megfelelő, hogy csakugyan benne az egész kaszt élete visszatükrözik. Meglehet az is, hogy azért nem lehetséges kifejlett egyéniséget látni Marc Antonioban, mert a századok folytán alkotott szabályok szerint növekedvén s élvén át az életet, a valóéletben sem fejlődött mássá s nem volt egyéb mint a kitérést semmi áron meg nem engedő hatalmas rendszernek egy tökéletes lánczszeme. Ősrégi családból származott s szerzőnk ismerteti ősei közül is azokat, kik hivatalokat viseltek s igy nevök a hivatalos lajstromokban fennmaradt, ezek is mind egyforma, derék emberek voltak, egynek se volt semmi hibája (persze a hivatalos jegyzőkönyvekbe ezek nincsenek följegyezve) s igy aztán ezek is mind stereotyp alakok, valami jellemrajzról szó sincs. Ezek szerint a Barbarók mind tanúit emberek voltak, sőt voltak köztük írók is s olyan is, ki az államnak hivatalos történetírója volt, de majd mindenik hivatalt viselt,