Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - I. közl. 561

Í',8 IRODALMA. 573 katonai műve. Tárgya tulajdonkép csak a döntő csata, de általánosságban az egész hadviseléssel foglalkozik. E mű magában nem képez Önálló egészet. Már a czímlapon jelezve találjuk, hogy »töredék« egy nagyobb hadtörténeti tanulmányból, az előszóból pedig megtudjuk, hogy szerző megakarja írni, milyen volt Németország hadügye a rendes hadseregek idején s ezzel kapcsolatban az akkori lengyel és török hadrendszert is ismertetés tárgyává tenni szándékozik. Nem levén még kész tanulmány ai val, egyelőre csak e töredéket bocsátja közre, nem akarván »megvonni« azoktól, a kiknek érdeklődését a két százados ünnep felköltötte. Szerző ezen állítása nem csekély önérzetről tesz tanúságot, inert kétségkívül tudta, mint minden érdeklődő, hogy ezen alkalomra nem egy hasonló tárgyú munka fog megjelenni. Bizonyára meg volt arról győződve, hogy ő jobbat tud nyújtani. S gondolkozása nem volt egészen alaptalan. Míg a hadügyi levéltár kiadványa aggodalmasan kerüli minden katonai ítélet kimondását, e dolgozatban katonai szempontból való bírálattal, magyarázatta] rendre találkozunk. A nagy eseményről is igen világos az előadása, úgy, hogy a döntő csatát illetőleg nemcsak megállhat előadása, de — a mit polgári írókkal szemben nem is csodálhatni — egyenesen nyereségnek is tekinthető. Sajnos, hogy e jó képet igen rosz keretbe foglalta. Azon események, a melyek ezt környezik, általában hibásan vannak előadva, két okon : egyrészt mert szerzőnek igen kicsiny a korismerete, másrészt, mert igen nagy az elfogúltsága. Pedig e tekintetben is igen helyes elveket vall az előszóban magáéinak : elmondja, hogy nagy levéltári kutatásokat tett s »magától értetődik, hogy a korirodalmát sem mulasztotta el tanúlmány és kritika tárgyává tenni. A földolgozást illetőleg különösen a pártatlanságra törekszik.« Sajnos, hogy e szép elvek, csak elvek maradtak, de nem jutottak alkalmazásra. Szerzőnek még Klopp 1882-ben megjelent munkája is elkerülte figyelmét, pedig ha csak ez az egy munka megfordúlt volna kezében, már nem lett volna oly nagyon járatlan a kor diplomatiai helyzetében, s ismerte volna mily érdekek s irányok mozgatták az akkori külügyi hivatalokat. Azt is tudhatta volna, hogy Kara Musztafa föllépése nem épen Thököly