Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - I. közl. 561

Í',8 IRODALMA. 569 tevésében sem megy annyira. Ultramontánság egyáltalában nincs benne, de a németszaba.dvű túlzásoktól is meglehetősen távol tartja magát. Mindazáltal nem hagyhatjuk megemlítetlenül, hogy a magyar kérdés tekintetében, habár kissé mérsékeltebb modorral, a hagyományos osztrák fölfogásnak hódol. 0 sem igen bírja megérteni, hogy a magyar fölkelések egész máskép ítélendők meg, mint egy franczia vagy német úrnak árúlása, s hogy egy Thökölyt és egy Tattenbachot a legkevésbé sem lehet összehasonlítani. A mi fölkeléseink jellege olyan volt, mint a németalföldieké, lia eredményök különböző lett is. Hiszen maga szerző is leírja, mint intézett Lipót király kormánya az 1670-es években irtó háborút nemzetünk ellen, azon minta szerint, a hogy II. Ferdinándé Csehország irányában járt el. Ily esetben pedig legalább is a magyarok szempontjából jogosúlt volt a lázadás s annak vezére nem volt egyszerűen »hűtlen alattvaló», a kitől uralkodója »aufichtige Reu-ét« kívánhat (461). Azon hibás nézetet is utána mondja, mintha a magyarországi ellenreformatió németellenes irányzatú lett volna. Pedig e mozgalom határozottan kivüle állott minden nemzetiségi törek> vésnek, hiszen ha az vezette volna katholikus főurainkat, főpapjainkat, nem lett volna ebből épen a magyaroknak legtöbb veszteségök s a tótoknak legtöbb hasznuk. Földolgozása is egészben véve dicséretre méltó, leginkább azt lehet kifogásolni, hogy munkáját néhány óriási fejezetre osztja. Egy kissé részletesebb tagozás több életet adott volna. Dicsérhetjük, hogy világosan ír s többnyire helyesen találja el, hol van a közönségnek magyarázásra szüksége. Legföljebb a katonai dolgokra fért volna valamivel több. Nem helyeselhetjük, hogy az idézést egészen mellőzi. Igaz, hogy a lapok alját eltöltő jegyzetek egy díszkiadásnak a legkevésbbé sem válnak díszére, de lehetett volna a legszükségesebbeket a kötet végén adui. Két haszon lett volna ebből : elkerülheti vala a. szövegben való idézést, s első forrásból merített, másokkal néha ellenkező állításait igazolhatja vala. — Nem hagyhatjuk még azt sem szó nélkül, hogy művét tárgymutatóval nem látta el. Oly munkánál, a melyet kétségkívül nemcsak olvasni, hanem tanúlmányoknál is használni fognak, ennek hiánya igen nagy kár.