Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - I. közl. 561

\ 570 AZ 168 3-IKI HADVISELÉS A tárgyára nem lényeges dolgokban is aránylag igen kevés hibát ejt. Egy helyt (170) a magyar megyék neveit hibásan adja, másutt Wesselényit Yessényinek írja (45), a mi talán csak tollhiba, s az sem lényeges fordítási hiba, ha .Tosa-t németül Josuának írja. A mű kiállítása is megfelel egy díszmü igényeinek. Szép nyomása van, képei szintén sikerűitek, ezek megválasztása is kevés kivétellel igen helyes. Az egykorú gúnyírat facsimile-jének közlését is csak helyeselhetjük. Az effélékből inkább többet is lehetett volna adni. Egészben véve azon nézetünknek kell kifejezést adnunk, hogy Bécs városa igen jól választott midőn e munka megírását Rennerre bízta, mert ő feladatát olykép oldotta meg, hogy mind magának, mind megbízóinak becsületet szerzett vele. A második csoportot képezi a két hadtörténeti munka. Ezek egyike a közös hadügyminisztérium levéltárának kiadványa, az egész hadviselés történetével foglalkozik. E munkával nem szándékunk bőven foglalkozni. E levéltár kiadványai roppantul hasonlítanak egymáshoz, jellemző tulajdonaik azonosok, úgy hogy a fődolgokra nézve e helyt csak azokat ismételhetnők, a mik a Századok egyik előbbi folyamában a Savójai Jenő herczeg hadviseléseit tárgyaló kiadványról elmondattak. Valamennyinek legfőbb hibája, hogy nem írják őket, hanem csak íródnak. »Beosztott« tisztek »parancsra« végzik az egyes részek elkészítését, a miből természetesen következik, hogy az egyes részek »szerző«-i, ha lehet ily esetben e szóval élnünk, nem bírnak, nem bírhatnak az egész tárgy fölött azzal az áttekintéssel, a mi egyedül képesít arra, hogy a kiosztott részt, annak jelentőségét megérthessék, fölfoghassák. Természetes, hogy ilyképen nem veszik észre, ha valamely tudósítás az egész keretébe nem illik, ha kettő egymással ellenmondásban vau. Ily ellenmondásokra számos példát találhatunk e műben, p. a török hadsereg számát illető adatokban, vagy arra nézve, vájjon Batthyányi és Draskovics árúlók voltak-e vagy nem. Az utóbbiakra nézve néhol határozottan azon véleménynyel találkozunk, hogy csakugyan árúlók valának, másutt okmányilag bebizonyíttatik, hogy nem. De nemcsak ezen hátránya van e közös munkálkodásnak. Minden valóban írói munkánál főrúgó az egyéni felelősség érzete s az egyéni becsvágy.