Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - III. közl. 527

TÖRTÉNETI IRODALOM. tőnek.« Nem tudom hogyan, de máskép látom a dolgot. A magyarok, ezek a félvad és természetes, liogy nem fegyelmezett lovasok aligha haladtak a katonasag módjára zárt sorokban. Nekünk, úgy tetszik, hogy az ő ordájuknak természetes!) volt az erdőkön zsákmányszerzés végett szétszóródva utazniok, mire nézve nagy területeket leptek el, s ily módon elegendő tápszerre (vadak- és halakra) tehettek szert. 3. A mi magát az eleséget illeti, aligha a madarak szolgáltattak nekik elegendő táplálékot. Nem szólván arról, hogy azon vidék erdőségeiben azon időben lehettek bölények is, szükséges számításba venni egy más vadat is, mely akkoron minden valószínűség szerint fölös bőségben tenyészhetett a Volga és Oka mellékén. Ertem a jávorszarvasokat. J. N. ezen állatokat az ugorok főtáplálékának tartja az őshazában, de e fölfogást, szerintünk a Volga s részben az Oka vize tájaira, is ki kell terjesztenünk a magyarok kimozdúltának idejében. Őshazájukban jávorszarvas tenyésztők voltak, uton pedig szint ezen jávorszarvasok lehettek legfőbb zsákmányaik a vadászaton. 4. J. N. mint az oroszországi halipar- és halászat kitűnő ismerője azt állítja, hogy a halmennyiségről való fogalmat a torkolatoktól oly messze eső folyókban mint a Közép-Volga, Oka és ezek mellékfolyói, nagyítottam és hogy ez a halmennyiség a folyókon utazó ugorokat nem táplálhatta volna. Ezt lehetetlen el nem ismerni. De először is, egyéb táplálékoknak a kellő mennyiségben megléte mellett, (miről fentebb szólok vala) a hal csak pótlékül szolgálhatott, és ilyen gyanánt fogták is. Másodszor vajon e folyók mai halbeli gazdagságáról következtethetünk-e azoknak 1000 év előtti haltartalmára ? Szükséges tekintetbe vennünk azon roppant veszteséget, melyet a folyók vidékén lakó lakosság szenvedett a hajózás kifejlődtének következtében. 5. Danilevszky J. N.-nek egyik fő-ellenvetése, melyet a magyaroknak a Volga és Oka folyók hosszirányában való utazásuk ellen fölhoz, abban áll, hogy egy ily utazásnak akadályáúl szolgáltak a rengeteg erdölc, melyek azon egész tájat, melyen a költözködőknek haladniok kellett egész a folyók ágyabeli viz kezdetéig elborították, következőleg átjárhatatlanok valának. De ez a fölfogás, úgy tetszik nekem, szintén inkább jelenkori megfigyelésen alapszik, és aligha alkalmazható a régi időkre. Oly folyamok, mint a Káma és Oka, sőt az utóbbinak jelentékenyebb mellékfolyói is hasonlíthatatlanúl szélesbek és bővizűbbek lévén ama messze távol korszakban, sem mint ma, jókora távolságra meg sem tűrhették, kivált mindkét partjokon, főleg a sűrű erdőket, mert azt egyrészt a szünetnélkűli áradások, másrészt a meder