Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - III. közl. 527

530 TÖRTÉNETI IRODALOM. barangolni ? hiszen a folyón átevezniük valami nagy fáradságukba épen nem került. Ezt ők tömlők segítségével szokták volt eszközölni, t. í. hólyag gyanánt fölfújt ökör — vagy lóbőrrel (nem pedig ladikokkal — valószínűleg Yelenczébe is ily tömlőkön úsztattak be, a nyugoti írók pedig ezt a szokatlan találmányt ladikoknak nézték), a mint még ma is így szoktak a Kúron átevezni, s mint még ma is így szoktak a tengeren menekülni az uráli kozákok, mikor a jég, melyen halásznak, szétmegy alattok és az őket viselő jégdarab, olvadni kezd alattok : ilyenkor leölnek egy lovat, fölfujják a bőrét tömlővé s belekapaszkodnak. A magyaroknak az ősi lakhelyeikről Lebediába erdős vidéken való utazásuk lehetetlenségére vonatkozó tagadó nézeteimet előadám. Ezek bizonyosak maradnak : 1. az átköltözés két ízben történt ; első ízben lassankint, fokozatosan több század leforgása alatt költözködtek a vogul-osztyák ugor törzsek Biarmiából a Baskirföldre. Topográfiái viszonyok és az ott barangoló török törzsek befolyása alatt életmódjuk s részben nyelvökre nézve is elbaskirosodva egy második költözésre határzák el magokat. 2. Ez a második költözködés a szamarai kormányzóságba az ufimi és orenburgi kormányzóságból lovaik- és egyébb barmaikkal hamarosan történt. 3. Ha a Baskirföldről nem űzték ki őket, úgy az úton szorongatták és üldözték őket a bessenyők. 4. A bolgárok engedelmével áteveztek a Volgán, megközelítőleg Szaratov körűi és a Donon azon tájon, a hol a Medvedina és Choper beleömlik és egyenesen Lebediába mentek. 5. Lebedia nem más, mint a Don és Deneper közötti fekete tengeri, nem pedig a kurszki kormányzóságbeli és a charkovi és voronezsi kormányzóságok éjszaki részén találtató pusztavidék. 6. Lebediában már mint valóságos nomádok és lovasok jelentek meg lovaik- és egyéb barmaikkal. íme, ezek azok, a miket nézetem szerint múlhatatlanúl el kell fogadnunk, hacsak nem akarunk legyőzhetetlen akadályokba ütközni. Most még csak két külön észrevételt. Ön a 213. 1. ezt mondja : »Utjok folytán a magyarok, minden valószínűség szerint, néhányszor huzamosb időre megállapodtak. így van alap azt gondolnunk, hogy ily állomást tartottak az Okánál, a mostani kalugai kormányzóságban. E föltételezésre vezet bennünket az »Ugra« folyó.« Erre aztán mindjárt azt mondja: »Átmenvén az Okától (valószínűleg az egész Upa folyón) a Donra stb. De hiszen fentebb azt mondotta ön. hogy a Biarmiából a harmadik út a Prónára esik, mi szükségök volt tehát a magyaroknak az Ugrán és Upán