Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - III. közl. 527

531 TÖRTÉNETI IRODALOM. átkatolniok még ka erdőn utaztak is, hiszen az nagy kerülő ut. De mivel ők erdőn soha nem utazhattak, az Ugrát el kell ejteni ; hiszen ön is elejti a Kaukazusi Madzsar-1 mint véletlen azonhangúságot, miért nem lehetne elejteni az Ugrát is ? De hát ezt a Kuma melléki Madzsart talán nem is szükséges elvetni. Ugyanis e helyiséget a magyarok útjával összeköttetésbe hozni igen könynyű, ha t. i. elfogadjuk azon nézetet, hogy ők pusztai nem pedig erdei úton utaztak. Rajtok ütvén a bessenyők s űzvén őket, kétfelé választhatták az ő ordájukat és az alatt míg a nagyobbik fél a távolabb délnyugatra menekült, a kisebb rész kényszerülve lehetett délfelé vetődni, és fokozatosan eltávolodván a Kuma folyóhoz juthatott s így adta nevét ama tájnak. Valami ilyest mond is Konstantin ; hogy a bessenyők által legyőzetve részben Perzsiába tértek, âZEZ 8) Perzsiába vivő útra (ha kedvük tartotta volna a Kumától a Kaspi tenger partján átmehettek volna Perzsiába is.) Igaz, hogy B. sz. Konstantin ezt a Lebediából »Atelkuzu«-ba való átmenetelök idejére vonatkoztatja, de vajon az ily elbeszélésekben lehet-e szigorú chronologiai rendet követelni ? Hiszen ő mindezt nem okiratok, hanem hallomásból elbeszélések után írta, hol minden összebonyolódik mind az elbeszélő előadásában, mind a hallgató elméjében. Ám kisértsen meg egy a szebasztopoli ütközetet tárgyazó elbeszélést meghallgatni (egyszerű emberek előadását értem, de sőt nem egyszerű emberekét is) : idő- és sorrendje az eseményeknek minden össze van zavarva, jó ha magok a tények elő vannak adva — a tények rendje, az számba se jő. Egyik esemény a másikhoz egészen más összefüggésbe hozatik, mint a milyenben tényleg volt. Egyébiránt mért ne fogadhatnók el az előadást azon rendben, a milyenben az Konstantinnál találtatik ; egy részök a Dónon túlra vetődhetett, ott a maga barangéletét folytathatta s nevét adta ama vidéknek, melyen akármily hosszú időn át tartózkodnak vala a Madsarok. Groth J. K. válaszképeni észrevételei. A tisztelt tudósnak, a magyarok, őshazájukból Oroszország déli pusztáira történt kimozdúlását illető kérdésben tett eme nézetnyilvánítása teljes figyelmét megérdemli a történetbúvárnak. Nem lehet el nem fogadni, hogy a magyarok útja a magok ősi lakhelyeiről (Biarmiából) Baskirföld déli részére vagyis az Ufimi és Orenburgi kormányzóságba, (hol aztán nomád pásztornéppé lettek), innen pedig a szamarai és a Volgán át (Szaratov körűi) a Donon a doni kozákság területére, végre a Donon át (a hol a Medvedina és Choper belé ömlenek) »Lebediába« valószínű — s azért komoly kifogás alá nem eshetik, hacsak az ellenkezőt bizo-