Századok – 1884

Értekezések - Dr. BALLAGI ALADÁR: Határőrvidék és legújabb monographusa 52

A HATÁRŐRVIDÉK ÉS LEGÚJABB MONOGKAPHUSA.i) I. A XVI. században Adriától a Dráváig mintegy hetven várda állott fenn. Számuk többet mond, mint a mennyit értek ; többnyire gyenge erődök, melyek egyáltalában nem elegendők a Dinari-Alpok tövéből sugárszerűleg szétáradó török hatalom feltartóztatására. E végett Adriától a Dráváig hadi lábra kellett állítani az egész tartományt, katonává kellett tenni azon a földön minden ép-kézláb embert. Légelsőbb, még 1538-ban három végkapitányság szervezkedett : a kapronczai, körösi és ivanicsi. A folytonosan terjeszkedő katonai kerületek, mint vend és horvát végek, 1578-ban Rudolf által Károly főherczeg főhadparancsnoksága alá adattak. Nézetem szerint ezzel, t. i. a vend és horvát »ewiges und immerwährendes Generalat« megalkotásával kezdődik a tulaj donképeni Határőrvidék története. Mert ezen intézmény csak azóta viseli magán legjellegzetesebb bélyegét: csak 1578 óta válta magyar korona országainak e része, a polgári hatóságoktól jóformán egészen független, központi katonai administratio alá rendelt katonai gyarmattá. A Határőrvidék berendezése, összes szervezete, nem valami egységes conceptio müve, nem egyetlen szervező tehetség alkotása ; hanem a viszonyoké, melyek megkivánták, hogy csatára mindenkor készen álló katonaság védelmezze a Habsburgok örökségét. Ehhez képest, a viszonyok változásaival karöltve idomúit és tökéletesbűit a határőrző rendszer, melynek kifejlődését nagy politikai nehézségek gátolták állandóan. Alkotmányos ország kebeléből lett kihasítva e tartomány, mely lassankint experimentáló ') Geschichte der österreichischen Militärgrenze. Von Dr. I. II. Sehwicker. Wien u. Teschen, Verlag v. Karl Prochaska. 1883.