Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: Báthory István emlékirata a muszka czárhoz 1581-ben 511

512 KÜLÖNFÉLÉK. István ír eme hadjáratokról egy emlékiratában, melyet a hadjá­ratok derekán (1581. nyarán) intézett a muszka czárkoz, melynek egykorú másolatát a bécsi cs. és kir. titkos levéltár Polonicái között találtam meg s melynek legjellemzőbb részét itt bemutatni szándékozom. Ez emlékírat eredete ez. A muszka czár, a gőgös Vaszil­jevics Iván (a »rettenetes Iván«), eleinte figyelemre sem méltatta Báthoryt, a választóit királyt, a ki még csak nem is királyi vérből származott ; de a mint haddal támadta meg az elfoglalt Livo­niáért s győzelemről győzelemre haladt ellene, — egymást érték követei a lengyel királynál, hogy őt feltartóztassa fegyverszünet és béke alkudozásokkal. Báthox-i a békéről hallani sem akart, hacsak az egész Livoniát vissza nem bocsátja kezéből. A czár több sikertelen követség után, midőn Báthory 1581-ben újabb had­járatot indított ellene, felindúlásában szidalmakkal telt levelet küldött Báthorynak, a melyben minden kigondolható rágalmat szór reá, s gyáva, elvetemült, esküszegő, kegyetlen, istentelen stb. jelzők­kel illeti. Báthory erre terjedelmes memorandummal válaszolt, latin és orosz nyelven, a mely történeti szempontból azért is nevezetes, mert előszámlálja mindazt, a mi közöttük uralkodása kezdetitől (1576.) fogva történt. Jellemző világot vet ez Báthory önérzetes, büszke — sa czár alattomos gőgös jellemére. Önérzetesen czá­folya a czár vádjait, éles gunynyal vágja vissza rágalmait s végül kihívja párviadalra. Az emlékírat legjellemzőbb részei a következők : »Midőn(1581) júl. 15-én Poloczk mellé érkeztünk seregünk­kel, megjött udvari emberünk, a kit hozzád követül küldöttünk volt s általadta leveledet, a mely a, mi szidalmaztatásunkkal van tele. Megvetve hitványságodat, nem is kellene válaszolnunk, mert hisz neked válik szégyenedre, a mit írsz ; de meggondolván azt. hogy hallgatásomat félremagyaráznád, válaszolok mégis ; vala­miképpen az oktalan állatot, szamarat vagy ökröt, ha a mocsárba esik, könyörületességből kihúzzák : úgy én is kezem nyújtom feléd, a ki a rágalom fertőjébe síilyedtél . . ..« Arra. hogy a czár Livoniához való jogát bizonyítgatja, Báthory István történeti tényekre és documentumokra hivatkozva kimutatja, hogy az a lengyel királyok hübére volt századok óta : »Az egész világ tudja, — úgymond — hogy az hozzánk tarto­zik, okmányok és történeti könyvek szólnak arról, de a te butaságod oly nagy, hogy mindezekről nem tudsz semmit. Igyekezz, hogy ne csak zsoltárokat olvass, olvass egy kis történelmet is ; hagyd el az üres meséket és hazudozásokat ; hisz a te hazugságaid úgy is ismeretesek már az egész keresztyén világ előtt. Nincs jogod Livo­niához, hacsak azt nem tartod annak, hogy nagyapád a novgoródi

Next

/
Oldalképek
Tartalom