Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: Báthory István emlékirata a muszka czárhoz 1581-ben 511

KÜLÖNFÉLÉK. 513 városi tanácsost, előkelő embereket, lakoma ürügye alatt kihívatta a városból s a népjog ellenére megkötözve elhurczolta s lemészároltatta őket, így tesz a farkas a báránynyal, így a rabló az utasokkal. Ilyen a te jogczímed is ; a minél az útonállóké is különb. •— Hánytorgatod, hogy görög származású vagy : nem elég már a porosz származás ? No ha görög vagy, úgy nem származhattál mástól, mint Thyestestől, a kinek rokonságával rokon a tied, a ki vendégeinek titkon elragadott gyermekeket találtatott fel; te nem csak gyermekeket, de egész városok lakosságát kor és nem különbség nélkül öletted le. — Livóniához az a jogczímed van, mint nagyapádnak volt : az öldöklés. A kivánt 400,000 frt hadikárpótlásra, azt írod, hogy hallatlan kívánság, hogy még a tatárok között fordúl ilyen elő, nemhogy keresztyén fejedelmek között. Szokatlan? Hát V. Károly császár nem fizetett-é Ferencz franczia királynak a várak átadásán kivűl 400,000 frtot? Neked, a ki őseiddel együtt annyi tartományt raboltál, soknak látszik ez ? Megállj, ha isten kedvez és szerencsét ád ezután is, megládd, hogy elfogadhattad volna e feltételt : ezután majd mind nagyobb és nagyobb összeget rovunk ki rád béke fejében. Ebből is látszik, hogy még te akarod, hogy a háborút folytassuk ellened ; pedig ne kérjen minket senki arra, eléggé ösztönöz a te vakmerőséged és gonoszságod. S még azt mondod, hogy e pénzt ha megkapnám, ellened sereggyűjtésre használnám? Nem szorúltunk a te pénzedre, van magunknak is elég a veled való hadakozásra, a mint tapasztaltad és tapasztalni fogod ! Hátra van még, hogy szemtelen rágalmaidra válaszoljak, a mit nem tennék, de féktelenséged kényszerít. — Rágalmaidat vissza kell vernem, mert az én életem folyása nyilván való az egész keresztyénség előtt, mig te űzelmeidet ott a világ szögletében, erdők, mocsarak és sivatagok között rejtegeted : s mégis, mert oly hallatlanok, nem maradhatnak elrejtve, minden ember tudja és megveti. — Azt mondod: őseim példáját követem ? ! Azt követhetem is bátran, de te a tieiddel, a kik úgy tettek, mint a farkas midőn a juh nyájba beszabadúl, bizony nem nagyon kérkedhetsz ! Azért sem vádolhatsz engem, amiért nem küldtem követeket hozzád ; annak kell követet küldeni, a kinek arra szüksége van. A keresztény fejedelmek küldenek nemcsak szükségből, de olykor illedelemből is egymáshoz ; úgy küldöttem én hozzád uralkodásom elején, a mit hogy te megvetendőnek tartasz, e felett veled nem vitatkozom, falra hánynám a borsót ! Veled, ha angyalok, vagy istenek érintkeznének is, a te hitványságodtól még akkor sem térnél el ! Azt is kérded vakmerően, hogy miért halt meg országunkban követeid egyike ! Nem akarsz tán istentelenül valami gonosz-