Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

A XV. ÍOS XVI. SZÁZADBAN. 49 azon évben, melyben Bártfán színre került. Sajnálom, bogy e darabhoz mindeddig még nem férhettem, pedig kétségkívül érdekes és fontos felvilágosítást adna a bártfai színi eomédiáról, és új oldalról, mint színköltőt mutatná be Stöckelt, kit eddig csak mint theologust, reformátort és iskolamestert ismertünk. Azon körülményből, hogy a Zsuzsánnát öt évvel később ismét előadták, és hogy Stockei épen Zsuzsánna dramatizált történetével lépett a nyilvánosság elé, mely előtte már hat egymástól különböző drámának tárgyát képezte, talán arra ifc szabad következtetni, hogy a maga nemében igen jeles mű volt — legalább a bártfai közönség szemében. Mert hogy absolut értéke nincs, azok után, miket Pilger Róbert »Die Dramatisierungen der Susanna im XVI. Jahrhundert« czímű értekezésében (Zeitschrift für deutsche Philologie herausg. von Höpfner und Zacher XI.Halle. 1880.p. 129—217) róla elmondott, kétséget nem szenvedhet. Darabja nagyjában Xystus Betulius Zsuzsánnájának (1532.) mása; valahányszor ettől eltér, rosszabbra változtatja az eredetit. A felvonások beosztásánál és a jellemek motivatiójában is félreismerhetetlen jelét adja annak, hogy a drámai compositio titkaiba nincsen beavatva. Csak abban az egyben múlja fölül kortársait, hogy — kétségkívül a szereplő tanúlókra való tekintetből — a tisztességet soha sem téveszti el szem elől és hogy a didactikának aránytalanúl sok tért enged. Ezen igyekezetének tulajdoníthatjuk pl. azon körülményt, hogy nála a vének nem a színpadon támadják meg Zsuzsánnát és hogy a darab végén bünhödésükből azt a következtetést vonja a költő, hogy így jár mindenki, ki szülőinek és tanítóinak nem engedelmeskedik. Egészben úgy ítél Pilger Stockei darabjáról, hogy »minden tekintetben jelentéktelen férczmű, mely nem érdemli meg, hogy behatóbban foglalkozzék vele az ember«. Talán fölösleges azonban említenem, hogy a darab azért ránk nézve korántsem érdektelen ; talán belső értékéről is kedvezőbben fogunk ítélni, ha el nem tévesztjük szem elől, hogy iskolai drámával van dolgunk. A mi ezen színi előadások tárgyát illeti, nem tekintve Terentius Eunuchusát, mely 1553-ban (1552-ben ?) került színre, csak a bibliából vett vagy allegoricus tárgyakkal találkozunk. Az előadások kevés kivétellel német nyelven tartattak. 1553-ban Kain és Ábelről, 1554-ben a magát tartóztatni nem tudó és Mózes törvénye szerint elítélt fiúról, 1556-ban az özvegyről, 1562-ben és 1567-ben az igazságtalan bíróról adtak elő comédiát német nyelven, 1571-ben a tékozló fiúról, 1588-ban a két házasságról (ligt den Gebrauch der deutschen Sprache mit dem Mangel des Verständnisses der lateinischen bei den Zuhörern »Darumb wir nu viel Jar allein In gmeiner Sprach vns hören lan.« SZÁZADOK. 18 84. I. FÜZET. 4