Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - II. közl. 449

452 TÖRTÉNETI IRODALOM. kívül rengeteg vadon erdőt képez vala, folyóvizekkel, melyek mellett meglehet itt-ott telepek is voltak szétszórva, mint most a Pez és Czilma mellett, a hol én a Mezentői a Pecsoráig áthatoltam. És igazat szólva az a néhány ritka telep épen nem volt képes őket a kellő mennyiségű tápszerekkel ellátni, még ha a magyarok mindenüket fölették volna is. Föltételezvén, hogy e telepek lakossága földmívelő volt. Hiszen abban az időben, ha volt is kereskedelem, az nem terjedett ki az élelemszerekre, következőleg mindenkinek annyi elesége volt, a mennyi a maga fentartására elegendő volt, de bizony felesleges senkinek sem vala. Még valamit a táplálkozásról. Az éjszakamerikai indiánok igaz, hogy vadászatból élnek, (avagy legalább még nem régen abból éltek) kizárólag. De nem kell feledni, hogy az ottani pusztákon (prairie) roppant pézsmaökör nyájak legelésznek, a melyek táplálkozásuknak legfőbb tárgyát képezik ; de Nagy-Oroszország erdeiben ily állatok sohasem éltek. De meg ezek az indián törzsek nem is tesznek ki 100,000 főnyi embertömeget, hanem szerte barangolva keresik az élelmöket s nem követnek meghatározott ut irányt, mint a hogy a magyarok utaztak volt. Én annyira meg vagyok győződve a vadászat által szolgáltatott élelmi szerek emez elégtelenségéről egy oly nagyszámú embertömeg táplálására a szóban forgó helyiségekben, hogy még csak azt sem tudom magammal elhitetni, hogy ősi lakhelyeiken a vogulok és osztyákok hazájában is képesek lettek volna a magyarok őselei kizárólag ezzel (vadászattal) tartani fönn magukat. Múlhatatlanúl föltételeznünk kell, hogy hasonlólag a most említett rokonaikhoz akkor sem hiányozhattak a megélhetés gazdagabb és biztosabb forrásai nevezetesen a jávorszarvasok. Máikezdetben is nemcsak vadászok és halászoknak, hanem jávorszarvas tenyésztőknek is kellett nekik lenniök. Az idézett kivonat 212. 1. az mondatik továbbá : »ezek az erdők nem lehet, hogy ne szolgáltak volna akadálvúl a lovas magyarok mozdulatainak.« A lovasokra gondolni sem lehet, de még a gyalogjárók sem hatolhattak ott át. S ugyanez áll egyszersmind a brinszki és muromi erdőségekre nézve is (azon értelemben, melyet én tulajdonítok nekik). És itt megint egy másik nehézség tűnik szemünk elé. Ha az ugorok az ön által kijelölt úton lóháton nem mehettek Lebediába, az a kérdés támad, mivel táplálkoztak hát Lebediába lett megérkezésökkor, ha nem voltak velők sem lovak sem általában nyájak, másodszor föltéve, hogy példáúl a szláv lakosságtól kicsikart természetbeli adókból éltek, de hogyan alakultak át Lebedia erdős részében harang (nomád) néppé ? Hiszen erre először is magoknak kellett lábas jószágot : lovakat, teheneket, valószínűleg juhokat is fölnevelni, azután mindezeknek a barmoknak szaporodni kellett és pedig mily arányban? nem