Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - II. közl. 449

453 TÖRTÉNETI IRODALOM. kevesebb, mint 1.000,000 darabra, ugyanis 80,000—100,000 embernek csak tűrhetőleg elégséges táplálására ennél kevesebbet fölvenni nem lebet. Ne feledjük, hogy a tejet adó tehenek- és kanczákon kívül több ménlóra és bikára, bizonyos számú csikó és tinó állományra is van szükség, úgy hogy egy emberre 30 darabnál kevesebbet tenni nem lehet. Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy a nomád marhatenyésztésnél a jószág igen kevés tejet ád. 1. a téli takarmánytalanság miatt, mert szénát nem takarnak 2. mert a csikók és tinók szopnak, az emberi szükségletre épen csak az a tej szolgál, a mi ezután még megmarad. Végre a marhaállomány kielégítő száma mellett szükség volt egészen megszokni a harang életmódot, valamint kezök alá kellett idomítani a lovakat, csak igy válhattak oly féktelen lovasokká, milyeneknek magokat a honfoglaláskor betöréseikkel bizonyíták. Vajon lehetséges volt mindezt oly kevés idő alatt elérni, mint 70 év? mert e 70 év alatt nyájakat kellett nevelni, azokat 1.000,000 darabra szaporítani, még pedig igen igen kedvezőtlen körülmények (havas telek és takarmány hiány) között, végre halászok- és vadászokból nomádokká, lovas harangokká kellett átalakúlniok. íme hány lehetetlenség adja itt elő magát az én fölfogásom szerint, ha az ön által kijelölt erdei ut fogadtatik el a magyarok számára. 1. A költözködés tartama alatt a táplálék hiánya. 2. Egy ily nagy, 80,000 egész 100,000-ig terjedő nagy tömegből nemcsak a lovasoknak, hanem a gyalogoknak is lehetlen volt egy ily uton áttörni magukat. 3. Lebediába érkeztekkor sem volt mivel táplálkozniok. 4. Arra, hogy magokat marhákkal ellássák, ezeket megszaporítsák s vadászokból nomádokká s lovasokká legyenek 70 esztendő számot sem tehet. Hogyan térhetni ki eme nehézségek elől ? Nézetem szerint ennek csak egy módja van, mely azonban valamennyi nehézséget elenyésztet és a melynek a magyarokról létező összes tudósítások közül egy sem mond ellent. Eöl kell tennünk, hogy midőn a magyarok a Biarmiából Lebediába való utjokat megkezdették, már nomádok s lovasok valának, következőleg azon az uton haladtak, mely a nomádoknak lehető volt t. i. nem erdőkön, hanem pusztákon. De hogyan lehet ezt összeegyeztetni, az ő finn természetökkel. Ez nekem nagyon egyszerűnek tetszik. Egész költözködésöket két izben valónak kell föltételeznünk. Az első az volt, midőn ősi finn lakhelyeiket Biarmiát, a permi vagy viatkai kormányzóság erdős részét odahagyták és egy pusztai hazával fölcserélvén elnomádosodtak, a második pedig az volt, midőn ez utóbbiból Lebediába költöztek. Hol kereshetjük ezt a közbenső állomást ? Ott, a hol az erdő végződik, és a pusztavidék kezdődik, a hol ez a két képződés egymással érintkezik, és a hol föl lehet