Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - III. közl. 386

422 TIL A I, Y KÁLMÁN. Volt-e még élet ekkor az elesett hős testében s hű vitézei­nek karjai közt lehellé ki törhetlen, bátor lelkét ? avagy már akkor holtan hanyatlott volt lova nyakára ? — a forrásokból biztosan tudni nem lehet ; csak annyi bizonyos, hogy ezen csatában elesett.1) A Theatrum Europaeumra nézve, melynek idevonatkozó elbeszélése legrészletesebb, és illető helyét imént szó szerint idéz­tük. meg kell jegyeznünk, hogy annak majna-frankfurti német írója a Pálffy megsebesülését és Bercsényi elesését — tehát két különböző tényt — összezavarja. Mert a mit ő leír, hogy t. i. a vezérök mentésére rohanó huszárok annak már csak testét (»seinen Leib«,) hét halálos seb födte testét ragadhatták ki az ellenség közül, — ez tisztán Bercsényire illik, nem Pálffyra. a ki könnyű sebéből csakhamar kigyógyult, úgy, hogy még azon 1639-iki octó­ber 28-kán a cs. hadseregben lévő magyar lovasság főtábornoka lőn, érsek-újvári tábornokságát 1644. január 14-kéig viselé, és csak hét év múlva, 1646. május 29-kén halt meg.2) Világos tehát, hogy nem ő, hanem tábornok-társa b. Bercsényi Imre volt, kit a svédek Prága alatt holtra vagdaltak. Bercsényi holttestét huszárai a csata után visszavivén Prá­gába : ennek valamelyik temploma sírboltjába tették le, rangját megillető hadi gyászszertartással. A vitéz férfiú hősi halálának híre mélyen megszomorítá nemcsak családját és barátait : de hon­fitársait, sőt magát III. Ferdinánd királyt is, — a ki árváinak kegyes pártfogójukká lőn, és kedves hív bajnokának »vére kiontá­sával megpecsételt példás hűségét« még hosszú évek múltán is me­leg hálával emeli ki diplomáiban.3) Néhai kamarás-társaskövetségi utóda Tőrös János, Pozsony­ból 1639. octóber 6-kán Rákóczi György erdélyi fejedelemhez írt Unokája, Bercsényi Miklós följegyzése szerint: »Emericus Ber­csényi, Supplicantis Avus .... sanguine contestatus est suam fidelitatem. Nam .... contra Rebelles eotum Bobemos, qua Generalis .... expeditus fuisset, lethali accepta vuhiere, ibidem misero crutiabilique extihetus est cxitu.« (» Extractus meritorum, etc.) Hevenessy, mint láttuk, majdnem szo­rul szóra :».... lethali vulnere est extinct u-s. « 2) L. Nagy Irán, Magyarorsz. Családai IX. köt. 46. 1. 3) L. a Bercsényi-családra vonatkozó kir. diplomák s egyéb levelek fogalmazatait a magy. kir. udv. caucellária levéltárában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom