Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - III. közl. 386

SZÉKESI BERCSÉNYI IMRE. .'421 fekvő magyar huszárság színe-javát lóra ültetvén, kicsaptak Leitmeritz felé, a hol ekkor Torstenson svéd tábornok állomásozék. Meglepésről azonban a svédek kifejlett kémrendszere s folytonos ébersége mellett szó sem lehetett. Bármennyire gyorsan járt is azért a magyar huszárság, — a túlnyomó számú svéd lovasezredeket már szemben, hadirendbe sorakozva találá. Ekkor Bercsényi vakmerőül az előhadat képező 500 huszár élére álla és rohamot fúvatott, mire a magyarok nagy tűzzel neki vágtattak s keményen összecsaptak a svéd nehéz-lovasság zárt soraival. Bercsényi, mint veszélyt, halált megvető hős, saját példájával akarván ösztönözni katonáit : a rohamoszlop élén legelői, személyesen vágott be, s halált osztó kardjával vitézül megbontá a svéd hadsorokat. De sarkantyúba kapott túltüzes arabs paripáját e pillanatban annyira elragadá heve, hogy a nemes mén mindent gázolva, igenis mélyen berohant lovagjával a svédek tömegébe, — eggediil. Bercsényi övéitől el volt vágva, a svédek körül fogták s minden oldalról elkezdték támadni ; ő bámulatos hősiességgel védé magát a nagy tömeg ellen, melyből sok ellenséget levágott vagy megsebzett. Ámde őreá is sűrűen hullottak a csapások annyi kardtól; vérző sebek borították eis gyilkoló ón járta át testét.Huszárai a mint szeretett vezérök veszedelmét sejtették : ellenállhatatlan tűzzel rohantak be utána a svédek sorai közé. Rettentő, dühös tusa támadt ; az ütközet hevében maga gr. Pálffy István érsek-újvári főkapitány is sebet vőn, és a huszárokból mintegy száz elhullott, míg a svédek kezeiből ki birták ragadni — ám mégis kiragadták — szomorú diadaljelüket : hét halálos sebbel borított véres testét Bercsényi Imre tábornoknak.2) ') Bél Mátyás : »Emericus Bercsény Sacri Sepulchri Salvatoris Eques Auratus ... in bello contra Suecos traiectus globo.« (Kot. Hung. "Nov. Tom. I. pag. 457.) 3) »Der Ungarische Feld-Marschall Graf Stephan Pálffy wägete daraûff mit 500 Ungarn den Bannerischen auch ein Einfall zu thun, und verliesse sich auff sein all zu mnthiges Türkisches Pferd, welches mit ihm unter seineu Feind geloffen, und ob er sich wohl ritterlich daraujf gewehret und viel seiner Feinde beschädiget und erlegt, — so wurde er doch endlich mit 7 tödtlichen Wanden auch darnieder gelegt ; über welchem hey 100 seiner Hungarn, bis dass sie seinen Leib errettet und hinweg-gebracht, auft' den Platz blieben seyn.« (Theatrum Europaeum, az lG39-ik évnél, 111.1.)