Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. PAULER GYULA: Hist. Hung. fontes domestici vol. III. Chronicon Dubnicense kiadta M. Florianus bír. 363

363 TÖRTÉNETI IRODALOM. ez még koránt sem ad jogot e tartománynak a Deneper túlsó (jobb) partján való keresésére, hanem nézetünk szerint csak azt tanúsítja, hogy a magyarok kazár területen helyet foglalván korántsem szorították a magok fosztogatásaikat és rabló vállalataikat valami meghatározott helyre, ellenkezőleg egyes csapatok, mihelyt a donmelléki pusztákon megjelentek, tovább folytatták mozdúlataikat dél és délnyugat felé s s majd itt, majd ott tűntek elő, a szerint, a mint a körülmények és természeti föltételek engedték s ugyanakkor különféle irányban rabló betöréseket intéztek. Innen van az, hogy oly korán (a IX. század első felében) megjelentek az Al-Dunán, azután pedig a krimi félszigeten is. A császári orosz Földrajzi Társaság Tudósításai XXIX. kötetéből vett különlenyomat után fordította : Barna Ferdinánd. Históriáé Hungaricae fontes domestici. Volumen III. Chronicon Dubnicense etc. Iiecensuit et praefatus estM. Florianus. Quinqueecclesiis 1884. 4° V + 276 11. Az árpádházi korszak belső történetére nézve ujabb időben örvendetes tevékenységet tapasztalunk. Elég e részben Hajnik Imre, Pesty Frigyes, Marczali Henrik, Kerékgyártó Árpád, Bunyitay Yincze és másoknak különféle e tárgyú dolgozataira utalnunk. Az úgynevezett politikai történetre nézve azonban — egykét kérdés kivételével — csak ott vagyunk még, a hol Katona volt egy századdal ezelőtt, s nem tudunk felmutatni irodalmunkban oly munkát, mely az eddigi conventionalis tartalmon annyira felül tudott volna emelkedni, mint — több-kevés szerencsével— az idegen Büdinger, Ein Buch ung. Geschichte művében, és legújabban Huber Alfons. Ennek egyik oka vagy legalább mentsége az, hogy krónikáink e korszak politikai történetének főforrásai, még nincsenek, a mai tudomány igényeinek megfelelőleg, kritikailag átvizsgálva, alkatrészeikre szétszedve, hanem legkülönbözőbb, gyakran egymással homlokegyenest ellenkező, hol egykorú, hol nagyon is későbbkori adataik, mind egy rangú, egy hitelű forrásokkép szerepelnek. E kritikai munkába azonban a forrásoknak lehetőleg pontos és hű kiadása előtt alig foghatni kellő sikerrel, mert tudjuk, hogy néha egy szó, egy kifejezés ad felvilágosítást valamely forrás koráról és dönthet meg constansan elismert balvéleményt. Kiadásaink pedig — daczára sok jóigyekezetű törekvésnek — még eddig épen nem feleltek meg az ujabb követelményeknek; s azoknak eleget tenni csak most vállalkozott egy magán, szerény körülmények közt élő tudós, Mátyás Flórián, — mert ő lappang köztudomásúlag az M. Florianus név alatt — ki 1881. óta a »His-