Századok – 1884
II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. PAULER GYULA: Hist. Hung. fontes domestici vol. III. Chronicon Dubnicense kiadta M. Florianus bír. 363
364 \ TÖRTÉNETI IRODALOM. toriae Hungaricae fontes domestici« czím alatt régibb forrásainknak már harmadik kötetét nyújtja a hazai közönségnek, igen gondos és általában véve igen sikerült kiadásban. Mennyire hátra voltunk pedig az ilyféle editiók dolgában, sokkal hátrább, mint a mult század és a jelen század elejének nagy gyűjtői, legvilágosabban bizonyítja az, hogy Endlichernek, gyarlóbbnál gyarlóbb Monumenta Arpadianait, még jeles tudósok is, valami kitűnő gyűjteménynek tartották, holott azt, tartozunk e feltevéssel az érdemes tudós emlékének, kivévén Anonymust és Sz.-Istvántörvényeit bizonyáramaga sem tekintettemég sajtó alávaló gyűjteménynek,hanem csak előkészítő, magánhasználatra elég jó, másolatoknak, melyeket azonban halála után kegyeletes, de járatlan kezek közzétettek. S ily körülmények között Mátyás Flórián vállalatát, és kiadásait valóban korszakot alkotónak kell tekintenünk. A szöveg helyességéről általában véve nem szólhatunk ; arra a kódexeknek önálló vizsgálása volna szükséges ; a kiadónak egyéb dolgozataiban tanúsított lelkiismeretessége, pontossága, palaeographiai jártassága azonban kezeskednek arról, hogy e tekintetben is teljesen megfelelt a tudomány követelményeinek. De azt constatálhatjuk, hogy a különféle variánsokat, elemeket, hol jegyzetben, hol külön nyomással sat. sat. feltűntetvén, kiadásai oly kézírati apparátussal készültek, mely nálunkpárj át ritkítja, ésakutatónak véghetetlen könnyebbségére és hasznára szolgálnak. Csak az, ki példáúl már maga elvégezte a fárasztó munkát és szent István három legendáját elemeire és kifejezéseire nézve összevetette, tudja kellőleg méltányolni a szolgálatot, melyet Mátyás Flórián a különböző részeket szemlélhetőleg feltűntető kiadásával tett. Oly sokféle felvilágosító jegyzet ugyan nincsen kiadásaiban, mint p. o. a Monumenta (lermaniaeben, de azt kellő előmunkálatok hiányában nálunk még méltányosan nem is követelhetni. A sokféle felvilágosító jegyzet helyett az I. és II. kötetben disquisitiókat és animadversiókat veszünk, melyek a kiadott források koráráról, elemeiről becses észrevételeket tartalmaznak. Kiválóan becses az értekezés Anonymus koráról, a II. kötetben, melyben a kiadó recapitulálva az akadémiában tartott, e tárgyú korábbi, de soha teljesen napvilágot nem látott értekezéseit, e kérdés helyes megoldásával, e megoldás módjával, latinúl írván, a külföldet is megismerteti. Hogy Anonymus korára nézve oly sokáig tévedésben volt a tudomány, és tévedésben vannak még most is tudósok : annak oka csak abban rejlik, hogy nem keresték a kulcsot ott, a hol valóban és leginkább rejlik, ámbár már Bai'tal rámutatott : nyelvében, terminológiájában ; hanem felállítottak bizonytalan hypothesiseket, a bizonytalan homályos kérdés megfejtésére. Idegen íróknál az némileg érthető és megbocsátható, kik nem ismerik a segédesz-