Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - I. közl. 353

357 TÖRTÉNETI IRODALOM. a mostani, meseerjakoknak és mordváknak '), ezek által voltak benépesítve a déli határai a messzeterjedő finn ugor őshazának, mely a mai Oroszországnak egész éjszaki és éjszakkeleti részét magában foglalja vala. Végre nyugotra és éjszaknyugotra a kazá­roktól, sőt az ő birtokaik határain is az oroszok nem kevésbbé terjedelmes tanyái feküdtek, ezeknek néptörzsekre való felosztó­dásuk ismeretes előttünk az évkönyvekből. E néptörzsek közül kiválóbb szerepet azok visznek vala, melyek a Deneper folyásától, éjszakra pedig az Ilrnén tó körül szóval a hírneves »Varjagból Görögországba« vezető kereskedelmi uton tartózkodtak, neveze­tesen a Polyánok Drevlyányok, Krivicsek, Szlovénok, sat. Ezek­nek az orosz szlávoknak sarjai elég messze elterjedtek dél- nyu­gotra és nyugotra, a mostani Deneper, Bug, Neszter folyókon lementek az Al-Dunáig, megtelepedtek a mostani Moldaviában és Bukovinában, azután nyugotra tovább is húzódtak túl a Ivárpát­hegyeken Erdélybe és éjszaki Magyarországba, a hol' éjszaki rokonaikkal (a tótokkal) érintkeztek. Végre az orosz szlávságtól éjszakra a Balti-tengeren a litovok telepedtek meg. Európai Oroszország éjszakkeleti része a Káma folyónál az éjszaki Dvina és az Ural hegylánczolat között régenten éjsza­kon Bicirmia név alatt volt ismeretes, a melynek legelső törté­nelmi fölemlítése a IX. századra esik.2) Még emlékezetet haladó időktől fogva már e vidék s különösen annak az Urálon lévő keleti része (a hol bányászatot űztek) mindenfelé nagy hírnek örvendett a maga természeti dús gazdagsága miatt és nevezetes kereske­delmi fontosságra emelkedett. Az e korszakbeli nyomokat még máig is fölkutatják a permi kormánykerületben. Mind a közel szomszédok, (kámai és volgai bolgárok) mind a távolabb vidékek népei kereskedelmi összeköttetésbe lépének a biarmiai lakosok­kal. Már Herodot mesés dolgokat beszél e tartományról. Keres­kedelme a déli vidékekkel, különösen a Kaspitenger-mellékkel a legtermészetesb t. i. a vizi uton a Kámán és Volgán haladván, igen korán megindult, ezen az úton szerezték meg magoknak ') A magyar nemzetségi nevek között a mord vak, moksa és irsa (de genere Moksa) fordulnak elö, valamikor e család a legfőbbek közé tartozott, még máig fenn van az iingvármegyci Moksay nemes család­ban, — Erdélyben máig is van Moksa falu, a Boksa és Baksay család­nevek e szónak csak változata. Maga o családnév képes némi világot vetni a magyar nemzetségekre (de genere) is, így hívták a sajátképeni magyar nemzetségeket is, de így hívták az innumerabilis multitudo con­focderatorum-ot, a rokonnép, de nem egynyelvű szövetségeseket is. 2) Bestusev Rümin: Oroszország történelme. Szent-Pétervár, 1872. 71. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom