Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - I. közl. 353

356 TÖRTÉNETI IRODALOM. E pusztai vidékek egész élelme és ipara e folyókon összpontosult, melyek magokhoz vontak minden megtelepedett és kifejlettebb lakosságot. A nagy kiterjedésű pusztákon a jött-ment barangnépek terjeszkedtek, melyek, mind nyugot felé igyekezvén s egyik a másikat szünet nélkül váltogatván csaknem kiszorították és a magok pusztító hadjárataikkal örökös félemben tartották a megtelepedett lakosságot. Ezek a pusztai nomádok a magok nyájaikkal lielyről-helyre barangoltak, nagykönnyen tovább szállítván a magok ingó bingó holmiaikat, és valamely tájon való időzésüknek nyomáúl csupán az egyes magában álló kurgán temetkezésüket hagyván hátra, melyeket a halottjaik fölött szoktak volt emelni. A IX. században, vagyis azon korszakban, melylyel foglalkozunk, és még régebben is a fentériutett vidék földrajzi tekintetben a következő képet mutatta. A Kaspi-tengertől éjszakra és a mostani Volgától keletre, a közép-ázsiai beláthatatlan rónaságokkal határos pusztákon különféle eredetű népek, példáúl bessenyök, palóczok, úzok, stb. barangoltak s már akkor is készek voltak nyugot felé vonúlni ; ezektől éjszakra a keleti finnek tanyái terűinek vala, a széleken vegyesen a török barangnépekkel (példáúl Baskírokkal), feljebb éjszakra pedig zárt tömeget képezve. A Közép-Volgán és Álsó-Kámánál elég messze terjedő területen a volgai és kámai bolyárok tanyáztak, kiknek tartományában finn és meglehet részben szláv elemek is voltak. A bessenyőktől nyugatra, a Kaspi-tenger éjszak-keleti partján a mai Volgánál és a Kaukazustól és Azovi tengertől éjszakra az egész Don és mellékfolyói folyásának hosszában éjszakra az Okától, délkeletre a Deneper torkolatáig, végre a krimi félszigeten a Kazarok uralkodának, egy félnomád nép, mely azon időtájban a hatalmi és polgári fejlődésnek immár jelentékeny fokára jutott el. Ezek a VIII. században és a IX. század első felében hatalmuk és erejük teljes fényében díszlének. Egy sereg különböző nemzetiségű szomszéd nép, kiknek számában nem kevés szlávság is találtaték, de minden látszat szerint finnek valának, képezik vala ezen nagy hatalmasság állagát, s vagy adót fizettek neki, vagy hadiszolgálatot teljesítnek vala. Éjszaki szomszédai a kazar birodalomnak ott, hol immár az erdős vidék és a Volgának a déli mezőségtől egy nyugotról keletfelé húzódó és a Volgánál a szamarai kanyarúlatnál végződő, jelentéktelen magaslat által elválasztott medenczéje kezdődék, a daczos finnek valának, valószínűleg elődei nem akadályozhatná. E nézet (az erdők hiányozása) mellett bizonyít a történelem ia.