Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - I. közl. 353

354 TÖRTÉNETI IRODALOM. Dánilevszky a bírálatát magán levél alakjában küldötte meg a szerzőnek Grotb J. Szilárdnak, ki ezt a császári orosz Földírati-társaság szerkesztőjével közölte, ez pedig azt ugyanezen társaság kiadványai XIX. kötetében közölvén, különlenyomatot vétetett róla, melyet aztán Grotb úr szives volt nekem is megküldeni. Az egészet a szerkesztő előszava ekképen vezeti be : E tanúlmányban igen sok történelem-néprajzi és történelemföldrajzi természetű kérdés van fölvetve : a szerző legelőször is a különféle etbnikai forradalmakat érinti, melyek a Közép-Duna területén, különösen a szlávságnak ottani megjelenésével (V. században Kr. sz. u.) kezdődtek s ugyanazon területen a magyar orda1) megtelepedésével a IX. század végével végződtek ; másodszor Grotb úr vizsgálata tárgyává tette magát a magyarok eredete és őshazája kérdését is, majd azután vázolja onnan való kiköltözésüket és mostani hazájuk elfoglalását és végleges megtelepedésüket is a Közép-Dunánál. A magyarok nemzetiségét illetőleg Groth úr elfogadja a ma már a tudományos világban általánosan elfogadott véleményt, hogy a magyarok a finn népcsaládhoz, avagy szabatosabban szólva annak keleti ágához tartoznak ; a mi pedig ősi, történelmileg tudvalevő lakóhelyeiket illeti : Groth úr föltételezi, hogy azt az uráli hegycsoport éjszaki részének mindkét oldalán kell keresni. Groth úr további buvárlataiból azt látni, hogy a magyaroknak az éjszaki Ural területéről a Duna és Tisza vidékire való átköltözködésök a IX. században nem egyszerre egyetlen vállalat gyanánt, hanem fokozatosan történt. A vizsgálódó helyesen jegyzi meg, hogy az arra vonatkozó kérdések : mely utakon húzódtak, hol állapodtak meg huzamosb időre, mennyi időbe telt ezen utazás és minő események, találkozások és összeütközésekkel tűnt az ki, mindezek a legnagyobb érdekű és fontosságú kérdések ; sajnos azonban, hogy történelmi bizonyítékok e körülmények megvilágosítására lehetőleg kevés adatokat szolgáltatnak. Mind a mellett is Groth úrnak sikerűit a magyarok költözködésének történetét legalább általános vonásokban megállapítani, mely tekintetben való búvárkodásának eredménye egyebek közt abban összegezhető, hogy a magyarok eme költözködése legalább is két, hosszabb avagy rövidebb ideig tartó megszakításra osztható ; ezek közül az első a déli Oroszország pusztáin, a Don és Dnieper folyamok közt s Bíborban született Konstantinnál Lebediának nevezett területen, a második pedig a Duna lapályain a E szóban senki meg ne ütközzék, ugyanis a szerző a pogány magyarokat nevezi így, ellenben mint keresztény nemzetről mindig tisztelettel szól és különösen Palaezky ellenében igazságot szolgáltat neki, s mint keresztényeket nem nevezi ordának, hanem nemzetnek.