Századok – 1884

Névtelen cikkek - Történeti ötvösműkiállítás megnyitása 265

TÁRCZA. 265 A TÖRTÉNETI ÖTVÖSMÜKIÁLLITÁS MEGNYITÁSA. (1884. FEBR. 17.) A történeti ötvösinfíkiállítás a n. muzeum képtári helyiségeiben megnyílt, ez évi februárius hó 17-ikén. A kiállítás messze túlhaladja mindazon kiállítások gazdagságát, melyeket eddig hazánkban és a külföldön magyar műkincsekből rendeztek és nemcsak vetélkedik a nagy európai kincstárakkal, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ennyi díszes ötvösmti az elmúlt századokból sehol sem volt együtt. A kiállítás a n. muzeum és az országos iparművészeti muzeum részéről indúlt ki, mindegyik kincseivel, bútorokkal, anyagi- és munkaerővel járult hozzá, a vallás- és közoktatásügyi ministerium hathatós pártfogásába vette, egy országos bizottság fölügyelt az előintézkedésekre, Ráth Györgynek része volt az administrativ ügyekben, Pulszky Károly mint titkár vezette a rendezést, fölállítást és a leíró szaklajstrom elkészítését és legfőbb elismerés illeti a nagylelkű hazai amateuröket, kik kezdve ő felségétől a legszerényebb gyűjtőig ritka áldozatkészséggel állították a közügy érdekében rendelkezésre kincseiket. A nagy gyűjtemények közül csak egy tett kivételt, csak egy tüntet távollétével — az esztergomi egyházi kincstár. A haza legelső székesegyháza távol maradt mikor a mária-zelli és aacheni egyházak egyszerű kérelemre legbecsesebb kincseiket készséggel elküldték ! A fényes kiállítást febr. 17-én vasárnap, 11 órakor a lehető legnagyobb egyszerűséggel nyitották meg. A megnyitására eljött miniszterek, főurak, főpapok, bizottsági tagok és meghívott szakértők a felső világítású teremben körbe állottak, előlépett Ipolyi Arnold, a rendező-bizottság egyházi elnöke és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a következő szavakat intézte : Nagyméltóságú miniszter Ur ! Kegyelmes urunk! Szerény és csendes, de méltó és köteles ünnepet tartunk ma itt, a magyar műipar és műtörténet magasztos ünnepét, midőn hazai ötvösmüveink fényes kincseinek páratlan dús kiállításának megnyitására kérjük fel nagyméltóságodat. A magas kormány fenkölt pártfogásának köszönjük ezt is első sorban. És köszönjük minden nemesért és magasztosért lelkesülő jobbjainknak. Mert kezdve felséges urunk és királyunktól, egyházaink és főpapjaink, főuraink és nagyjaink, müismerő gyűjtőink és műintézeteink mindannyian, alig csekély kivétellel, valódi nagylelkűséggel és önmegtagadással