Századok – 1884

Névtelen cikkek - Történeti ötvösműkiállítás megnyitása 265

266 TÁJTCZA. siettek egyszerű hazafiúi felszólításunkra legbecsesebb kincseiket és drágaságaikat e ezélra feláldozva megküldeni, hogy velők a magyar müipart és műtörténetet magasabbra emeljék, a hazát és nemzetet diszítsék. S ez által sikerült is, uraim, ismét egy magas hazafiúi czélt, kitűznünk s előmozdítanunk, melynek kettős irányát általános és hazai miveltség-törtéueti és műipari jelentőségét itt e ténynyel szemben röviden jelezhetem. A közel múltban immár a müizlés hanyatlása a müiparban oly általánossá vált, hogy a közönséges üzleten és kereseten felül nem lelkesítette többé a nagynak eszméje s a szépnek kultusza s alkotása. A közönség pedig a stiltanúlmány és ismeret hiányában, minden magasabb izlés nélkül, csak a selejtes és kóros, a véletlen és szeszélyes divatnak és szokásnak hódolt. A korszakias nagy müirányok és müizlések, melyek az ókortól kezdve az antik művészet óta, s a középkori bizanczi és román, az átmeneti és gót Ízlésen át a renaissanccig a nemzetek műveltségi életének egyik feltételét képezték, fejlődésükben mintegy megakadva, elhanyatlottak. A javúlást csak az újabb művelődési fordulat hozta meg, mely a mütanúlmányra fektetve ismét az alapot, müiskolákat s müipartanodákat állított, muzeumokat és műkiállításokat ez irányban, e ezélra rendezett : a nagy közönség s az iparosok elé állitva a tanulságos müvek s az alkotások mintáit és példányait. Erre törekesznek nálunk is jobbjaink. S e törekvésnek egyik újabb eredménye ötvösmüipartárlatunk. Ez czélja kiállításunknak, hogy a hazai és nemzeti müipart, mely nélkül nincs és nem volt soha nemzeti műveltségi élet, a nemzeti mütörténeti alapon létesítsük és minden irányban emeljük. Mert ily nemzeti iniveltségi életünk, ily magasb müipari gyakorlatunk volt, a múltban nekünk is! A. mint több évtized óta immár kerestük és vizsgáljuk, tanúlmányozzuk és ismertetjük müveit, úgy mindinkább azon tanúiságra jutunk e téren is, hogy a müveit világnak nem volt oly mivelődési ténye, nem egy oly eszméje s ága, mely országunkat és nemzetünket, habár számunkhoz s erőnkhöz mért kisebb arányban is, meg nem ragadta és át nem hatotta volna. De feltüntetik ezek nemzeti művelődésünk sajátosabb jellegét is, amint az a nyugat és kelet határán különböző müáramlatoknak és mühatásoknak kitéve, saját műgyakorlatában külön vonásokat s árnyalatokat mutat. De a mit irataink holt betűje és elhangzó szózatunk nem volt képes eddig a nagyobb közönséggel megértetni, azt iine itt a valóságban mutatjuk be most, tanúlságúl és lelkesedésül őseink, atyáink fenmaradt műkincse és drágaságai töredékemlékcit ; melyeket részben hazai müiparunk alkotott, részben emelkedettebb hazánkfiai a külföldön kitűnő művészek által alkottattak és megszereztek egyházaink isteni tisztelete etneléseül, palotáik diszéűl, gyűjteményeik és muzeumaik müemlékcül s, az élet szépítéséül.