Századok – 1884

Értekezések - JAKAB ELEK: Erdély országgyűlései története II. József alatt - I. közl. 226

232 ERDÉLY ORSZÁGGYŰLÉSE: tegyék a tisztviselők és esükdtek, az országgyűlésen volt követek jelenlétében, a kik azt szintén irják alá s pecsételjék meg. A cancellár előtt ismeretes fog lenni — irja tovább a kormányzó — bogy az erdélyországi kk. és rr. három nemzetből állanak. s hogy azok közt ugy a királyi hivatalosok, mint a kir. tábla s a taxális helyek értetnek. Azon esküokiratok tehát, melyeket a három nemzet pecsétével kell megerősítni, ezen tényezők jelenlétét és közreműködését nélkülözhetlenű.1 látszanak föltételezni. Mindezeknek megfontolása után úgy látja a kir. főkormányszék s a kormányzó maga is, hogy ő felsége legmagasb szándékának megfelelő lenne, lia a kk. és rr. egy meghatározott napon csakis ezen hódolati eskütétel végett behivatnának s megtörténte után azonnal elbocsáttatnának. Az erdélyi fővezért ki lehetne kir. biztossá nevezni, a kir. főkormányszék azzal együtt a hódolati eskütétel tervezetét előre elkészíthetné s mindent úgy intézhetne el. hogy a kk. és rr. az első nap, a kir. előadások után az esküt letennék, az esküokiratot aláírnák, s két, legfeljebb három nap alatt ismét hivatalaik és közszolgálatuk helyére szétoszolhatnának. Az összehívó rendeletben ki lehetne fejezni és nyilvánosságra hozni — úgymond a kormányzó — hogy ő felsége nem lenne idegen, ha az idő és körülmények engednék és kívánnák, formaszerű országgyűlést hirdetni és megtartatni ; de azt is, hogy ezúttal a kk. és rr. egyedül csak a hódolati eskilletétel végett hivatnak i'issze. A kir. biztos és kir. főkormányszék őrködnének a legfelsőbb parancs teljesítése fölött s annál semmi egyebet ne engednének meg. Ez látszott a kir. főkormányszék és kormányzó előtt a legrövidebb s legkönnyebb útnak, mely egyszersmind minden czélszerütlen lépést mellőz, s a szóban levő fontos cselekvénynek mindazon ünnepélyes jellegét megadja, a mit a törvény vagy szokások meg kívánnak. A szükségtelen költség is kizárva lenne, mert a kir. hivatalosok és kir. tábla tagjai semmi dijt nem vesznek, a főtisztek és követek nem lesznek tovább feltartóztatva, mint a mig egyszer esküt tesznek le, s másodízben a hódolati okirat aláírása végett bejőnek. Ha a kir. főkormányszék és kormányzó ezen alázatos nézetei így végződik a jelentés — a kormányzó előtt ismeretlen okoknál fogva el nem fogadtatnak, akkor nem marad bátra egyéb, mint a mi a cancellári leiratban foglaltatik. Ez esetre a kormányzó azt hiszi, hogy a kir. főkormányszéknek és a kerületek s oly községek főtiszteinek, melyeknek külön törvényhatóságuk van, nemkülönben a püspököknek és kir. tábla elnökének egy itélőmesterrel a kir. biztos előtt legelőbb kellene a hűségi esküt letenni, azután ezeknek kellene saját alárendelteiktől esküjöket