Századok – 1884

Értekezések - Dr. HAMPEL JÓZSEF: Történeti szakoktatásunk az egyetemen s azon túl 167

174 TÄltCZA. helyrajzi szempontbúi ; a köze'pkori chronikák s egyéb kútfők komoly kritikai olvasása és összevetése egymással s a külföldi kútfőkkel ; az utóbbi századok közokmányainak szorgalmas olvasása ; az egykorú memoirirodalom ; korábbi századokbéli, valamint a koruukbeli történetírók kritikája, továbbá különösen mindazon kútfők méltatása, melyek első kézből adnak fölvilágosítást hazánk közgazdasági állapotára, (finánez, kereskedés, ipar) közigazgatási viszonyainkra a múltban — ezek a föladatok. Kívánatos pedig, hogy különösen oly kérdések megvitatása élő szóval és írásbeli földolgozásban foglalkoztassa e szakbeli seminariumistákat, minőket eddig kevésbé méltattak hazai tudósaink. Mennél inkább a részletekbe menő, mennél lelkiismeretesebb a munka, annál inkább fog épen ezen seminarium czéljának megfelelni. Azért is többfelé kell osztani a föladatokat ; vau elég tanerőnk arra, hogy a magyar diplomatikát, az árpádkori, az anjoukori, a specialis erdélyi s a magyar habsburgkori szakot külön-külön tanárra hagyjuk. Az egyetemi könyvtár igazgatóságának gondoskodása következtében már is egy kellőkép berendezett szakkönyvtár várja a tanárt, az országos és a inuzeumi levéltár tisztjei, kik a seminariumban tanítanak, e levéltárak kincseit értékesíthetik candidatusaik érdekében. Több lévén ezen seminariumban a tanerő, mint másokban, a candidatusok száma is több lehet ; talán mindegyik alcsoportra három, egészben tehát tizenkettő. e) A műtörténetnek talán semmiféle egyetemen Európában sincs anynyi képviselője, mint nálunk, és kevés egyetem van, a hol ugyanegy helyen oly képtár, oly kézrajzgyüjtemény és oly gazdag fényképi apparatus állana a tanár rendelkezésére, mint itt az országos képtárban. Az apparátust csak a közép és újkori építészetre és szobrászatra nézve kell kibővíteni és akkor páratlan taneszközökkel fog az átalános műtörténet tanára rendelkezni. A hazai műtörténetre a műemlékek országos bizottságának rajzkc'szlete adja meg a természetes gyúpontot ; hogyha ezekhez liozzáveszszük a n. muzeum gazdag iparművészeti kincseit és ha gondunk lesz arra, hogy az országban szétszórtan létező szobrászati müvek gipszmásolatait a n. muzeumban továbbra is gyűjtjük, akkor idővel a magyar műtörténész igényei is ki lesznek elégítve. Addig sok részben fényképekkel és rajzokkal kell beérnie. A mütörténeti anyag seminariumi kezelése körülbelül oly nézpontok szerint és oly módon fog történni, mint az archaeologiai szaké, melyről már föntebb volt szó és annál eredményesebb lesz, mennél inkább alkalmazzák a körülbelül egy nemzedék óta kipróbált archaeologiai módszert, az újabbkeletü mütörténeti körben. Kétszeresen fontos pedig a szigorú módszerrel megismerkedniök azon ifjainknak, kik hivatást éreznek magukban az alig kezdő korán túllévő hazai műtörténetet tovább vinni és irodalmát magasra emelni.