Századok – 1884

Értekezések - Dr. HAMPEL JÓZSEF: Történeti szakoktatásunk az egyetemen s azon túl 167

TÁRCZA. 171 ambitióból cselekszi, nem félelemből ; tanáruktól félniük nem kell, inert semmiféle vizsgánál nem találkoznak vele. Ennyit a történeti főcollegiumokról. Hogy azokat oly kedvező sikerrel meg leliet tartani ez egyik kecsegtető symptoma arra, hogy a seminariumi oktatásra is meglesz nálunk a kellő számú alkalmas tanúlóság. Más kecsegtető jelenség, hogy a hány specialis leczkét hirdetnek a tanárok, majd mindig akad hallgatóság olyanokra is, melyekre absolute nincs semmi hivatalos kötelezettség, és nem egy fiatal ember, de néha húszan vagy többen is. II. Mindezekből tehát kétségtelen, hogy a seminariumi oktatás első előföltétele, a tanulási vágy s a buzgalom megvan ifjaiukban és hogy tehát bátran hozzáfoghatunk ez intézmények meghonosításához, ha egyébként meglesznek hozzá a többi szükséges tényezők. Szükséges tényezők a következők : n) tanerők, i) szorgalmi díjak és stipendiumok c) költség tanszerekre d) kellő helyiség. Tanerőkben szerencsénkre oly bőség van, hogy akármely európai egyetemmel versenyezhetünk e részben. Az erők következőleg csoportosulnak : «) Ókorra van egy rendkívüli és két magántanár .... 3 tanár p) Közép- és újkorra van egy rendes, egy rendkívüli s egy magántanár 3 » y) Magyar-történelemre van egy rendes és négy magántanár 5 » ö) Műtörténetre van egy rendes és három magántanár . . 4 » e) Archaeologiára van egy rendes tanár 1 » £) A diplomatikára s vele összefüggő szakokra van egy rendes és egy magántanár 2 » A hat szakcsoportra tehát egészben tizennyolez tanár van, kiknek legtöbbje bizonyosan vállalkozik seminariumi szakfolyamok tartására, úgy, hogy valószínűleg lehetséges volna mind a hat szakcsoportra különkülön egy-egy seminariumi folyamot nyitni. Kiváló súly volna fektetendő arra, hogy a magántanároknak mennél jelentékenyebb részük jusson a seminariumokban. Az elérendő czél, az alkalmazandó módszer s az apparatus az egyes seminariumi folyamok sajátos természete szerint módosúl és azért minden csoportról részletesen kell majd programmot adni. Néhány megállapítás mindannyira közösen szól s ezek a következők volnának : 1. Az intézmény magával hozza, hogy minden szakfolyamban csak kevés számú seminarista lehet, tehát a rendes seminaristák száma minden folyamra megszorítandó (legkevesebb három) ; legtöbb nyolez vagy tiz. 2. A seminariumba csak oly hallgatók bocsáthatók, a kiknek képessége reményre jogosít. A képesség kitudására szükséges, hogy egy éven át valamelyik seminariumi csoportnak megfelelő föcollegiumot hall-