Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: Die Türken in Perchtoldsdorf in J. 1683. von A. Latschka ism. 155

155 TÖRTÉNETI IRODALOM. szeti kiállítást rendeztek: a kiállítás cathalogusa Grosz által szerkesztve megjelent s több bibliograpbiai érdekes és becses adatot foglal magában. Mint mondtuk, Teutsch munkája mindezeknél nagyobb s fontosabb. Mig azok inkább egy-egy epizodot festenek, ez egy egész századot ölel fel. Nem korrajz ugyan, mint azok, nem is bir kidolgozott részletekkel, de a forrásokat együtt összefoglalva bemutatja. Vegyesen zsinati végzések s a zsinati tárgyalások hivatalos és félhivatalos, de egykorú leírásai, sőt ilyenek hiányában a zsinatok nyomainak megjelölése. így még is képet nyerünk a vallásos eszmék és vezérelvek alakúlásáról, az egyházi fegyelem fejlődéséről s az egész egyházi szervezet megteremtéséről. Szóval a legfontosabb egyház-történelmi adattár. Azon időben pedig minden egyháztörténelmi adattár egyszersmind köztörténelmi adattár is : oly szoros összefüggésben állt a vallásos mozgalom a politikai történettel. S épen azért, a mint nem lehet egyiket a másiktól elválasztani, külön-külön megítélni sem lehet. E könyvből ismerjük meg csak igazán, hogyan vált ki Erdélyben a protestantismus a catholiczismusból s hogyan nyerte első fejlődését. A vallásügyre vonatkozó országgyűlési törvények keletkezését ekönyvből tanúljuk meg ismerni. A többi »Festschrift« mind bizonyos czélra szolgált : ez az egészre vet világot. —r. Die Türken in Perchtoldsdorf im Jahre 1683. Von Ad. Latschka. Wien, 1883. E 34 oldalból álló kis munka egy német városka pusztulását beszéli el a hírhedt bécsi ostrom idejéből. Perchtoldsdorf Bécstől másfél, két mértföldnyire fekszik a déli vonalon s 200 év előtt kemény kőfalakkal volt bekerítve, melyek közé sok vidéki ember menekült a törökök közeledtével, volt elég élelmiszere, volt 500 fegyveres embere s hadiszere is — de nem volt egy tapasztalt, vagy eszes, bátor vezére. Ezért aztán a török a fegyvereseket a legotrombább módon kicsalta a várból, fegyvereiket lerakatta s ott városuk kapuja előtt minden fegyverhordásra alkalmas férfit lemészárolt; soha ilyen bárgyú módon keresztyén csapat el nem veszett, mint ez a szegény tudatlan, burger nép. Vagy adni kellett volna nekik valami kitanúlt, tapasztalt katonavezetőt, ki már látott törököt és háborút, vagy el kellett volna költöztetni a gyámoltalan népet a nagy tábor útjából. Furcsa azonban Latschka urnák történeti jártassága, melyet ez értekezésében feltüntet: azt írja t. i., hogy a Zápolyák és XIV. Lajos (5. lap.) addig izgatták a török szultánt, mig Ausztria ellen ismét hadjáratra kelt. Ha már most eszünkbe jut, hogy a Zápolyák közül 1571-ben az utolsó (János Zsigmond választott király) is meghalt