Századok – 1884

Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Liptó-Újvár történetéből 127

128 LLPTÓ-ÚJ-VÁLL Hazánk felföldének egy ilyen váromladékához lépünk most, melynek régi híre és neve, habár távol áll attól, hogy váraink történetében első helyet foglaljon el, távol áll attól, hogy nevéhez világhírű események fűződjenek, de mégis érdemes arra, hogy keletkezési története, viszontagságai, fénykora, s hanyatlása eseményei köztudomású legyen. * * * Kassáról a vasúttal fölfelé menve, ha a Hernád völgyet elhagyjuk, a Poprád völgyébe érünk. A tájkép imposans hátteréül emelkedik előttünk a magas Tátra bizrar, toronyszerű szaggatott sziklaszerű csúcsaival : s míg a Poprád vize kiszabadúlva a hegy- 1 ség szűk, vadregényes völgyeiből, hirtelen kanyarulattal déli irányából kelet felé siet, mi, leérve a poprád-felkai vasúti állomásra, nyugatnak vesszük útunkat, közvetlen aljában a központi Kárpátoknak. A magas Tátra fantastikus csoporzata jobbról, folytonos változatokban varázsolja szemeink elé a hegyvonal regényes szépségeit, a mint útunk közelebb vagy távolabb esik, a felhőkbe meredő szikla-tömbökhöz, vagy egy gyors kanyarodás más oldalról mutatja fel festői alakulását a szürkés gránit ormoknak. Poprádtól rövid félóra alatt elérjük az úgynevezett európai viz-választó lábát : a Hochwald alját. Ezen fölfelé haladva folytonos zakatolás közt csak lassú lihegéssel vontatja a gőzgép maga után a vasúti kocsikat, s mire felértünk a csorbái állomásra, három ezer lábnyi magasságban vagyunk a keleti tenger színe felett. Innét mindig lefelé haladva nyugati irányban, még egy darabig kíséretünkben látjuk az elmaradó hegygerinczeket ; s a mint a fehér Yág völgyének első kanyarulatát elértük, eltűnik szemünk elől a Tátracsúcsok gyönyörű látványa, s egy szük völgy magas párkányán haladva; jobbra-balra fenyvesek koszorúzta hegyek közt, mélyen alattunk, a fehér Vág sötétzöld vizét pillantjuk meg, mely a medrébe lehömpölygött óriás sziklák élein megtörve átlátszó fehér hullámokban foszlik szét, s húll alá a szikla túlsó oldalán, míg végre Király-Lchota alatt a fehér és fekete Vág egyesülve, elérjük a liptai medenczének keleti végét. Itt egy gyönyörű rét zöld bársonyát végigmetszve a vasúti sínek a liptóúj-vári állomáshoz érünk. Innét, néhány percznyi gyaloglás után Liptó-Uj-Vár romjai előtt állunk. A fensík, mely a vár omladékaíból keletnek és kelet-északnak elterül, s hullámosan húzódik egyfelől a központi Kárpátok aljáig, másfelől pedig a liptai havasok, a felső Tátra felé vonul : a földképződés negyedik korában még egy egész majdnem két mértföldnyi területet foglalt el ; most azonban az árhullámzat, a vízözönök, azon természeti forradalmak, melyek a Kárpátok köröszt-