Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SMOLKA SZANISZLÓ: «Fekete» (Czarny) Iván

9 FEKETE IVÁN. A Hegyalja berkeiben ezen őrületes kétségbeesésnek csak messziről hallatszott tompa moraja. Ott biztonságban voltak. Mielőtt a török sergek Tokajig értek volna, könnyű lett volna oltalmat keresni a Kárpátokban, ha arra került volna a sor, hogy a szüretet ott hagyják, prédájáúl az ellenségnek, melynek a kórán megtiltotta, hogy torkukat borral öblítgessék. De azért hogy mulathattak volna a gyász hírek hallatára, mikor azt sem tudták, mit hoz a holnapi nap ? ! September vége volt, midőn a szüret ideje tulajdonkép már elmúlt, hogy Szolimán Buda alól felkerekedett, hogy sietve haza térjen: amire Magyarország és vele Tokaj vidéke szabadon fellélegzett. Az ország a szerencsétlen mohácsi vész után mintegy önkívületben volt még, midőn Tokaj vidéke egyszerre csak élénkülni kezdett, a mint Szolimán Magyarország határán túl volt. Már october első napjaiban gyűlésre hívta össze az egri püspök Pál a szomszédos öt vármegye nemeseit Miskolczra. Itt elhatározták, hogy october 14-ére Tokajban gyűlnek össze nagyobb számmal, hogy ott a nevezetesebb felső-magyarországi városok követeivel egyesülve, tanácskozzanak az új király választása fölött. Nem ok nélkül választották a gyűlés helyéül Tokajt. Két nemzedék óta birtoka volt az a Zápolya családnak; köröskörűi az ő uradalmai terültek el s a vidéki nemesek, kikkel szomszédosak voltak, megszokták ki- s bejárni oda a hatalmas úrhoz. A tokaji gyűlésnek jelszava Zápolya János erdélyi vajda királylyá választása volt. Hosszú idő óta bálványa volt a vajda az egész nemzeti pártnak; gyermekségétől fogvást- elhitették vele, hogy királynak született ; húsz év előtt akarták már, hogy királyleány keze egyengesse útját a trónra ; később kilátásai szétfoszlottak ugyan, a mint trónörökös született, a ki most, már mint koronás király, Mohácsnál elveszett : de most annál inkább feléledtek régi vágyai a nemzeti pártnak. Bőven folyt a pompás bor, mert könnyű volt Tokaj urának csapra ütni akár száz hordó ó-bort is, ha a magyar koronát tudta azzal megszerezni. Ez volt az egyetlen érv, a mely könnyen meggyőzhette még a nehézkes kassai s bártfai németet is, hogy egy nép, melynek ilyen bora terem, csak olyan királyt uralhat, a ki magyar ég alatt született. Le az osztrákkal, habár a bécsi várban 1*