Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - SMOLKA SZANISZLÓ: «Fekete» (Czarny) Iván
4 FKKETfi IVÁN. sárgult pergameneket őriz is, melyekkel világosan bizonyítja, hogy Lajos maradék nélküli halála esetén őt illeti Szent-Istváu koronája ! Az apostoli király szent ereklyéi megfordúlnának koporsójukban, ha más ülne a trónra, nem Zápolya. így tüzelte a bor az összegyülekezett nemeseket, mígnem a fegyver idő előtt elsült. Kikiáltották Zápolyát királynak, bár ő ilyen választás után nem fogadhatta el a királyságot. A józanabbak csilapították társaikat, hogy a mi halad, el nem marad : egy hónap alatt törvényes országgyűlést hívnak össze a koronázó városba Székes-Fejérvárra, a hol az egész nemzet szentesíteni fogja majd hazafias törekvésüket, az erdélyi vajda egyhangú királylyá választásával. Ezen nevezetes napok folyamán, midőn Magyarország sorsa hosszú időkre eldőlt, megjelent Zápolya előtt Tokajban a »fekete ember« — Iván. A vajda talán nem is emlékezett már rá, pedig még nem régen »fekete Iván« az ő kenyerét evé, tisztogatván serényen az istálóban lovagló paripáit. Nó de hogy is lehetne kivánni egy ilyen magyar mágnástól, a ki egész seregétől van körülvéve az udvari szolgáknak, hogy minden egyes szolgáját ismerje és emlékezzék reá. De annál inkább ismerték Ivánt a vajda udvarában a cseléd-szobákban, mert a ki egyszer találkozott vele, annak erősen bevésődött emlékezetébe a »fekete ember« csodálatos kinézése. Közepes termetű, sugár alak volt, kifejezésteljes arczvonásokkal, előre álló sas orra erélyre és vállalkozási szellemre mutatott; arcza barnás színt játszott, jobb szemére vak volt, és — szemöldökétől egész a lábáig egy fekete sáv vonult végig, a melynek »fekete ember« melléknevét köszönte. Valóban ez az istáló-szolga olyan csodaszülött volt, hogy az urasági szobákban nem igen fordulhatott meg s csupán azokkal a közönséges cselédekkel érintkezett, a kikkel anyanyelvén tótúl beszélhetett. Senki sem gondolta volna ekkor még, hogy mi lesz egykor ebből a »fekete ember«-ből : a ki vele egy tálból evett akkor, megesküdött volna rá, hogy Iván az istálóban fog csendes halállal kimúlni, hacsak valami kihágás miatt a főlovászmester szolgálatából el nem bocsátja. így volt ez a mohácsi ütközetig. De a harcz idején, az általános zűrzavarban egyszerre csak eltűnik Iván a vajda udvarából