Századok – 1883

II. Könyvismertetések - NÉVTELENÜL: Journal d'Antoine Gelland. Ism.

73 történeti irodaî.om. epocháit kivéve, úr mindig a magyar volt ; még pedig nemcsak a a többi nemzetiségek kegyelméből. Megírta azt a történelem, és soha semmiféle munka, még sokkal de sokkal különb sem, mint a Pic úré, sem fogja azt könyvéből kitörölni. PAULER GYULA. Journal cFAntoine Gallaml, pendant son séjour a Constantinople (1672 — 1673) publié et annoté par Charles Scheffer membre de l'institute etc. Paris, 1881. (Első kötet 286 lap. Második kötet 217 lap.) Leroux Ernest, az ázsiai társaság s a keleti nyelvek iskolájának könyvárusa, nagy nyolczadrétben, velin papíron és ciceró betűkkel, tehát mondhatni fényüzőleg adta ki e nem régiben feltalált emlékiratokat. Némi reménynyel fogtam e mű olvasásához, remélve, hogy reánk vonatkozó adatokat is fogok találni, hisz a bújdosók s az ő érdekökben Apafi és kormánya ez években máierősen dolgoztak a portánál s szintúgy a bécsi udvar is, de bizony közvetlen a magyar történetet érintő adat majd semmi sincs e könyvben. Legfeljebb egy pár megjegyzés. Sokat foglalkozván a török-lengyel háborúval, azt írja, hogy a lengyelek ellen nem szerettek harczolni a törökök, mert nemcsak a hadikészleteket, hanem az élelmiszert is az utolsó szem búzáig hazúlról kellett vinni, mert a harczok szegény nép közt és terméketlen vidékeken folytattattak : »Sokkal inkább szerettek volna — írja Galland — Magyarországba menni, hol a táborozás számára minden kellék könnyen beszerezhető.« (109 1.) Azonban megtaláltam a fáradság jutalmát, mert a mű telve a legérdekesebb leírásokkal, és sok olyan részletet, felfogást, s világnézetet foglal magába, melyet máshol nem találhatni. Galland Antal jóhirü franczia tudós 1646-ban, Picardia Kollo nevű városában, szegény szüléktől származott. Anyjának hetedik gyermeke volt, s midőn negyedik évét betöltötte, atyja meghalt. Anyja a szomszéd Noyon város iskolájába vitte, hol az iskola egyik pártfogója s egy kanonok magukra vállalták a nevelés költségeit. 14 éves koráig maradt ott, mikor a két pártfogó egyszerre meghalt s ő anyjához került vissza egy kis latin, egy kis görög s egy kis zsidó nyelv tudománynyal, melynek bizony az anyai háznál nem sok hasznát vehette. Elhatározta tehát, hogy mesterséget tanúi, de egy évnél tovább nem tudott a műhelyben maradni. Az esze mindig a tudományokon járt. Egy reggel nyakába vette a világot s meg sem állott Párisig, hol egyéb segédeszköze nem volt, mint egy papnak a czime. Véletlenül e pap jól fogadta s elvitte a du Plessis iskola algondnokához, innen aztán