Századok – 1883
III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - I.
66 történeti irodaî.om. Magyarország nem is volt ország, hanem csak olyan schweizi foederatio, még pedig — a mint látszik — az 1848-iki Bundes revisió előtt. A magyarok nem is hódították meg tulaj donkép ez országot, hanem csak úgy lopták he magukat az itt már lakó nemzetek közé, és velük megalkudva maradtak meg, nem mint urak, hanem mint nyolczadrészes társbirtokosok. Pie úr rehabilitálja Anonymust; siet neki: »eine ehrenwerthe Stelle in der Reihe der beglaubigten Quellen einzuräumen« (251. 1.), hogy Gladnak és Gelounak, Marót és Salannak birodalmait a történelemnek megmentse, és kisüsse, hogy azok még századok múlva is léteztek, mint önálló tagjai a kárpátországi foederatiónak. Az Árpádok alatt, hogy példákat idézzek, Géza és László mint berezegek Biharban csak Mén Marótnak utódjai voltak. Az Árpádok kihaltával a morvák által birtfelföld: a »Slovakei«-nak,önállóságát Chák Máté képviselte, az egyik hétmagyarnak ivadéka, mit nem érint : míg a tiszáninneni kerületben, gondolom Salan birodalma északi részének ura és képviselője, Omodé nádor volt, szintén tősgyökeres magyar, Attila ivadéka az Aba nemzetségből, mit szintén elhallgat. A mit eddig csak egyes dynasták hatalmaskodásának vettünk : az Pic úr szerint, rendes kormányzat, az autonómiának gyakorlása, ép úgy mint Giskra rabló idegen hadaival, nem kardjával állást és hatalmat szerzett condottiere, hanem, az akkori államszervezetnek megfelelő, rendes, külön feje, egy századok óta létező külön területnek, melylyel Magyarország mint külön állammal tractált és szerződött. Ugyancsak e területről olvassuk később, hogy azért csatlakozott a mohácsi csata után I. Ferdinándhoz, mert cseh király volt, s ennélfogva roppant tévedésben voltunk eddig, midőn р. о. a XIII. vármegyéről, e terület keleti részéről, »vom Slovakischen Gebiete bis an die Hegyalja« azt hittük, hogy ez volt fészke több mint másfél századon át a leghevesebb magyarságnak, és legnyakasabb ellenzéknek a Habsburgházi királyok ellen. Látni való tehát, hogy Pic úr teljesen felforgatja mindazt, mit a tudomány — még pedig nemcsak a magyar — eddig Magyarország állami múltjáról a XVII. század végéig, tanított. Ha alapos okai vannak neki: teheti teljes joggal. Nem is volna első eset, hogy országok századokon keresztül, múltjokra nézve egy fable convenuenek voltak rabjai. Hisz az angol nemzet — úgyszólván — csak Ivanhoeból értesült, hogy kebelében több századig, két külön társadalom létezett, mely úr és szolgaképen állott egymással szemben, az urak pedig, a büszke angol aristocratiának ősei, az angol történelem legfényesebb nevei, a II. Henrikek, és Oroszlánszívű Richárdok mind francziák voltak. A franczia újabb történetírásnak pedig majdnem két századra