Századok – 1883

III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - I.

TÖRTÉNETI IRODALOM. R7 volt szüksége, hogy tisztán felismerje a merovingi ház osztozkodásainak, a Karolingek felemelkedésének valódi jellentőségét és természetét. Hogy azonban ezt valaki tehesse, és munkája a tudományos munka nevére igényt tarthasson, szükséges mai nap mindenekelőtt, hogy alapos ismeretével birjon az összes anyagnak, mely a kijelölt kérdéssel foglalkozik. Ezt azonban Pic ûr munkájában épenséggel nem vagyunk képesek felfedezni. Mert, ha mindazt el is olvasta, mit idéz — miben Tamás vagyok, mert példáúl, Simor herczegprimásnak, a Maecenas és kiadónak tulajdonítja azt, mit jeles tudósunk Knauz Nándor, az író, mond a Monumenta Ecclesiae Strigoniensisben az első esztergomi érsekről, (77.1. 1. jegyzet) jeléül, bogy a munka czímét sem olvasta vagy értette kellőleg : mégis terra incognita előtte úgyszólván az összes magyar irodalom, tehát körülbelül mindaz, mi harmincz év óta a magyar történelemről, a magyar föld és népnek múltjáról Íratott. S ha tudja is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia az Acta Comitialiáknak egész sorát adta már ki : a XVI. század partialis gyűléseiről szólva, mégis csak Kovachichra és Szirmayra, tehát körülbelül 80 éves munkáknak adataira támaszkodik. Távol van tőlünk azt állítani, hogy a mi régi : rossz, és legújabb, magyar nyelvű irodalmunk már mindenben túlszárnyalta a régieket ; de hogy valaki valami disciplinához tudományosan szólhasson, vagy plane annak reformátorává legyen : annak csak nem szabad egy emberöltő fejlődését és vívmányait ignorálni. Ha nem is fogadja el mindenben ez irodalomnak eredményeit : mindenesetre talált volna benne sok adatot, sok útmutatást, melyek számtalan, primitiv botlástól megőrizték volna. Példáúl, minthogy nagy érdekkel kutatja a »szlovák felföld« viszontagságait a X. és XI. században, és hevesen kardoskodik a mellett, hogy azt még Szent-István korában a lengyelek birták, támaszkodván Martinus Gallusra, és Boguchwalra, kiket Saffarik — szerző előtt kétségtelenül tekintély — a középkor legrosszabb chronicásainak nevez, és a lengyel Chronica Hungarorumra, mely szerint Attila Skócziát és Dániát elfoglalta és Szent-Istvánnak dédapja volt: jó lett volna tudnia azt is, hogy az 1001-ben kelt, eredetben meglévő, és szerző által is valódinak tartott pannonhalmi oklevélben, mint a kolostornak egyik első birtoka, említett Wag — a későbbi Szala, és mai Deáki, Sellyének és a Vágnak közelében ; okmányilag ki van tehát mutatva, nem is említve az ugyanott adományozott pozsonyi vámharmadot, hogy Szent-István már uralkodásának legelején, jóval Boleszlo Clirobrynak halála előtt is birt valamit a »Slovakei«-ban. Nem is törné fejét sok kérdésen, mi többé nem is kérdés, nem emlegetné oly sokszor a »Schleier lüften«4 oly dolgokról, melyeket már 5*