Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SMOLKA SZANISZLÓ: «Fekete» (Czarny) Iván

2 FEKETE IVÁN. leje — nem elégszik meg saját gazdag termésével, — összevásárolja a parasztoktól is az asszút, de az ebből készült bor aztán száz évig is eláll hordajában ; ez az, a mely a tokaji bor hírét széles e világon elterjesztette, melyből a példaszó támadt: non est vinum, nisi hungariçum (nem is bor, ha nem magyar.) Ha a szőlő gazdagon terem, vidám szüreti zaj hangzik mindenfelé, a parasztok szalma fedele alatt, s a polgárok szűk falai között éppen úgy, mint a nemesi udvarházakban ; mindenütt víg czigány-zene szól ; senki sem fösvénykedik a maradék borral, ha a pinczéket újakkal töltheti meg. Micsoda a mi itt-ott látható szüretünk, habár vidám, élénk, zajos az is, a magyar szüreti ünnepélyekhez képest, melyek teli tűzzel, annyi vidám zajjal tartatnak meg ? ! Ügy viszonylik amaz ehez, mint a mindennapi kenyér a nemes tokaji szőlőhöz, a mely bőségesen nyújt kenyeret is s a melynek leve a kortól meggörnyedt őszt is deli tánczra, tüzes csárdásra ragadja. És micsoda a fantastikus és kedélyes krakowiak nép — a ki pedig ugyancsak szereti hánytorgatni : ki a legény a csárdában s kérkedni, hogy párja nincs hetedhét országon — összehasonlítva a tüzes és büszke magyarral, a ki összeapríttatná magát a mellett, hogy a nap egyedül a magyar hazáért van teremtve s hogy a szentek az égben más nyelven nem értenek, mint magyarul. * Szomorú volt a tokaji szüret 1526-ban. A gerezdek a szőlőtőkén már javában értek, midőn délről nagy szerencsétlenség híre szárnyalta be az országot, hogy Mohácsnál borzasztó csatát vívtak, melyben a török győzött s 24000 magyar vitézből csak kevesen menekültek, a legelőbbkelőek is elhullottak a véres ütközetben, sőt a csatában, vagy futás közben, elesett — maga Lajos király is. Szomorúan várt birtokosára annak a hét főpapnak s annyi hatalmas főúrnak szőleje, a kik a mohácsi téren lelték temetőjüket; sohasem vidíthatták fel többé őket terméseikkel. Több az annál, hogy az általános szerencsétlenségre senki sem gondolt, mindenkinek magára és az övéire kellett gondolnia, midőn Szolimán szultán gyors menettel Buda alá vonúlt. Mindenki sietett elrejtőzni az erdőkben, a csecsemőket az anyák magok ölték meg, nehogy a győztes hóhérok kezébe kerüljenek.