Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SMOLKA SZANISZLÓ: «Fekete» (Czarny) Iván

„F E К E T E" I V Á N. I. Szolgából vezér. Nincs kellemesebb időszak a magyar Hegyalja vidékén, mint az ősz kezdete. A merre csak szőlő terem, a szüreti lakomák és ünnepélyek színhelye ilyenkor ; hogy ne örülnének hát szü­retkor — főkép ha a szőlő-tőkék bő terméssel kínálkoznak — hazájában a nemes tokajinak, mely a legszomorúbb gondokat is mintegy varázsütéssel eloszlatja. Mindenkinek szíve, a ki csak él, örömtől repes ilyenkor, mindenki átengedi magát a vígságnak, elkezdve a szegény pórtól a kinek alig van egy mesgyényi kis szőleje, a hatalmas urakig s gazdag főpapokig, a kik messze vidékekről összejönnek a szüretre tokaji szőlőjükbe. — Nem hiába teremnek a Hegyalja szőlőhe­gyei háromféle bort: nemesi, polgári és paraszt bort, mintegy bizonyságaid annak, hogy minden rendnek jogában áll isten ez adományával magát felvidítania. A paraszt csak arra gondol, hogy szőleje termését, a mily gyorsan lehet, pénzzé változtassa és a mi felmarad, mennél előbb poharában lássa, hogy szívét felvidítsa vele. Azért keveset törődik a bor elkészítésével, mert a míg az kiforr, hosszú időt igé­nyel. Az asszú-szőlőt örömest eladja kész pénzért, a mire mindig szüksége van, a többi szőlőből könnyű bort csinál, melyet miha­mar elhasználnak, mert sokáig nem tartható. — Nem pazarolja így el szőleje termését a gondos polgár. Kipréselteti mind az asszú, mind a közönséges szőlőt, de körűlbelől két évig várnia kell szamorodni borára, de ezt aztán akár unokája keresztelőjé­ben is használhatja. A nemes — a kinek pedig bőviben van sző-SZÍZADOK. 1883. I. FÜZET. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom