Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - III.

BÁTH0RI ZSIGMONDNÉ. 269 tartóztatott apródjait (a kiket a biztosok : utálatos ifjainak : fçdissimi sui pueri«-nek neveznek ! ?). Czélját elérte : Miksa föbg Szatbmárra indíttatta azokat kicserélés végett, mire Zsigmond is útnak ereszté sept, 23-án, megajándékozva, a biztosokat. Nejének megnyerését elég kezességnek hitte, hogy a császárnak s Miksa ioherczegnek meg legyen kötve a keze vele szemben ; s hogy a pápánál se léphessenek fel váddal ellene, magát Thurn grófot indítá követségbe Rómába, így szerezte be magát Zsigmond újra Erdély fejedelemsé­gébe. De uralkodása most valóságos pünkösdi királyság volt. Mária Krisztiernának is mihamar ki kellett ábrándúlnia s be kel­lett látnia, hogy az a képzelt boldogság, melybe oly könnyen be­leringatta(/ magát, nem egyéb, mint gyorsan elmúló álom, futó ábránd. О ártatlan lelkének tiszta indúlatával szerette férjét akkor is, midőn az száműzte magától ; egy panaszhangot nem ejtett volna ellene akkor sem, midőn az legméltatlanabb volt vele szemben ; tárt karokkal fogadta, mikor bújdosásából visszatért, feledve, hogy őt kimenetelekor egy isten hozzádra sem méltatta ; s boldog volt pusztán a gondolatra, hogy férje ragaszkodik hozzá, szereti és vele kíván élni testvériesen. A mi csakhamar bekövetke­zett, meggyőz arról, hogy Zsigmond játékot űzött nejének gyön­géd érzelmeiből, felhasználta azt érdekeinek és czéljainak előmoz­dítására, szeretetet színlelt, hogy viszont-szeretetet ébreszszen ; tetette a ragaszkodást, csakhogy visszatartsa nejét az Erdélyből kimeneteltől s általa emeltesse magát vissza Erdély trónjára. A lelketlen játék sikerűit is; nejét megnyerve biztosítva volt szá­mára a fejedelemség, a nélkül, hogy a császár felléphetett volna ellene ; jólehet a hadi tanácsban így is ajánlották ellene a támadást. De ezzel aztán vége is volt mindennek. Nejére többé nem volt szüksége s nem sok idő telt belé, hogy ismét eltávolítá magától. De becsnélkűlivé vált előtte mihamar a fejedelemség is. A mi kapkodás, könnyelműség és léhaság mutatkozott eddig Zsig­mondban, az most mind feltámadt, hogy egy olyan ténynyel tetézze be erdélyi uralkodását, a melynek gyászos következéseit sírva emlegették évek múltával is az erdélyiek. Elhatározta, hogy újra lemond. Ez még hagyján ; de a mód, a mikép azt keresztül vitte, következéseiben nagyon gyászossá lőn. Különösebb oka, mint eddig, most sem volt a lemondásra; az ok önmagában, jellemében rejlett. Az, hogy a török erélyes támadással lépett fel, hogy egy csapással elfoglalta Csanádot, Eellakot, Aradot s csaknem bevette Váradot és fenyegette Erdélyt : érlelhette, de nem lehetett oka elhatározásának. 1599 elején követeket küldött a császárhoz (Bocskait és Náprágit), kérve, hogy ha nem egyeznék bele, hogy Erdélyben uralkodjék, ő kész a vele kötött szerződéshez visz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom