Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - III.

270 ВАТНОКТ ZSTGMONDNÊ. szatérni, s kimenni Erdélyből, nejével együtt, csak gondoskodjék illendő ellátásukról, adjon évenként 100,000 frtot s rendeljen számukra tisztességes lakóhelyet. A császár hajlandó volt a régebbi prágai szerződés alapján alkudozni s április 6-án létrejött a megegyezés, mely szerint Zsigmond újra lemond Erdélyről s lakóhelyéül nejével Trebischt vagy Leutomischlt nyerendi a hozzájok tartozó uradalommal, olyképen, hogy halála után neje és fiágon netaláni utódai örököljék. De mikorra e szerződést a követek megkötötték, akkor már nem Zsigmond volt Erdély fejedelme, hanem unokatestvére,Báthori Endre. Zsigmond ugyanis a Prágába küldött követekkel egy időben Lengyelországba is indított követet (Kabos István jezsuitát), hogy unokatestvérét, a vármiai püspököt, Erdélybe hívja. A bíbornok be is jött s Zsigmond a megyesi országgyűlésen (1599. márcz. 17-én) lemondott, de nem a császár, illetőleg Miksa főherczeg, hanem Endre javára, a ki márcz. 30-án le is tette a fejedelmi esküt. »Nagy dolog, hogy a tündérségnek egyszer vége nem lebet!« x) méltán kiálthatott fel Süveg (Huet) Albert a szász királybíró e gyakori változásokra, E kétszínű esztelenséggel tetézte be Zsigmond erdélyi uralmát, ezzel válaszolt a császárnak a megkötött szerződésre, a miért aztán annyi vér áztatta az erdélyi földet s annyi füst szállott fel Erdély egére. Most tűnt ki, mennyire igaz s szívből jövő volt az a nagy szeretet és ragaszkodás, melyet Zsigmond félév előtt játszani kezdett Mária Krisztiernával szemben. Nem hiába tartott olasz színészeket, eltanúlta mesterségüket: azoknak is becsületükre vált volna eljátszani a színpadon, amit ő az élet színpadján eljátszott nejével szemben, Kolozsvártól Fejérvárig. Mária Krisztierna most már ismét Kővárban éldegélt, a hova Zsigmond újra száműzte volt. A két Báthori Fejérvárra hívatta őt onnan. Meg is jelent ott a rokonok közt a boldogtalan nő, ú]ra felöltött gyászruhájában. Zsigmond röviden előadta neki a történteket, kijelentvén, hogy ezek után egymástól válniok kell : Sorsodra bízlak most már, térj vissza hazádba, s ha az elmúlt évek folyamán valamivel megbántottalak volna, felejtsd el azt ! így Zsigmond. De Endre nem tudott oly hidegen megválni a bájos hölgytől, a ki egyszeri látásra annyira megtetszett neki, hogy kész lett volna letenni a bibornok-ruhát, ha a fejedelemnő kezét nyerhette volna cserébe. A mellett politikának sem lett volna rosz, így békéltetni ki a császárt. De arról, hogy az új fejedelem nejévé legyen, Mária Krisztierna hallani sem akart. Hogy Endre komolyan kívánta volna e házasságot, mutatja az is, hogy a fejedelemnő hazatérése után sem adott fel a reménynyel sa feje*) Weyss M. naplója id. h. 162. 1.