Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - III.

BÁTHORI ZSIGMONDNÉ. 1574—1621. HARMADIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. III. Trónról kolostorba. Mária Krisztierna rövid, uralkodásának emlékét nem őrzik világra szóló nagy tettek a történelem lapjain. Abból a passiv szerepkörből, mely egész életén át osztályrészéül jutott, uralkodása idején sem bontakozhatott ki. Nem is vágyott semmiféle activ szerepre. Jól tudta, bogy ő másoknak az eszköze, bogy magasabb politikai czéloknak az áldozata, — jól tudta, hogy az a tövises rózsa-láncz, mely őt Erdély fejedelméhez fűzte, országok érdekeinek összekötő kapcsa, az van hívatva arra, hogy Erdélyt kelettől el — nyugathoz csatolja, egy országot kell annak a szultán hatalma köréből kivonnia, hogy ugyanazzal a római császár hatalma öregbedjék. О képviselte a császár-királyt, ő helyette viszont a cs. biztosok kormányoztak. Minden rendeletén, melyet ő maga s a biztosok valamelyike és rendszerint még a kanczellár írt alá, a császárra is hivatkozik, e szavakkal : »császár auctoiitásából is parancsoljuk«. A legnevezetesebb politikai actus, mely rövid uralkodása idején történt, Havasalföld meghódolása volt. Mihály vajda, a ki eddig Zsigmond hűbérese vala, most Rudolf hűbéresévé lőn. Még áprilisban, midőn Istvánffy a fejedelemnőért ment Kővárba, biztos-társa Dr. Pezzen Brassóba indáit (Fogarason keresztül, hol a fejedelemasszony várába az őrség be nem bocsátotta), hogy ott Mihály vajdával találkozzék és megkösse vele a hűbéres szövetséget. De a vajda vonakodott erdélyi földön tenni le a hűségesküt, betegség ürügye alatt Tergovistében maradt. Pezzen ezután haza ment, hogy jelentést tegyen a császárnak s így a Mihály vajdával való alkudozást a másik kétes, biztos Szuhay és Istvánffy folytatta. Ok indultak most, a közös megállapodás szerint Havasalföldére s junius elején Kornis Gáspár és Sennyei Pongrácz kíséretében Tergovistére, a vajda székhelyére érkeztek. Itt folytak az alkudozások a Szent-Miklós kolostorban. A vajda