Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - MAYLÁTH BÉLA: A felső-vármegyék rendeinek gyűlése Kassán 1683-ban. - II.
248 A FELSŐ VÁRMEGYÉK REND EINE К jelen voltak.« De bármint érti is a naplóíró a mosdatást, érdekes jelenet, ba vízzel mosdatták őket. liogy tisztábbak legyenek, mire az is mutatna, liogy a műtét után az úrfiak és asszonyságok is megjelentek, és érdekes akkor is. lia szóval történt a mosdatás, hogy hajlékonyabbá váljanak, mire Tökölyinek a propositiók keresztülvitele miatt szüksége lehetett, Egyike a legzajosabb üléseknek volt a január 18-án tartott 7-ik ülés. A rendek egyenetlensége, elégedetlensége világos jelekben mutatkozott itt a tárgyalás közben meg-megújúlt zajos vitában, láribában, mely úgyszólván minden egyes tárgynál, mely a tanácskozók elébe került, imminensűl jelentkezett. Legelsőbben is tárgyaltatván a fejedelem propositiójának hetedik pontja, ez alkalommal a katholikus rendek jogsértetteknek érezvén magukat, elégtételt kívántak. Alig hogy lecsendesültek, utánok a reformátusok kívánták, hogy mindenütt vallásgyakorlatuk legyen, s ezt diplomatica satisfactione media.nte kívánták eszközölni ; az evangélikusok megint mindenütt ott, hol már eddig vallásuk szabad gyakorlatában valának. Az elmérgesedni kezdő lármás vitatkozást, kiáltozást, az elnök egy oly javaslattal csillapította le, mely általános nevetésre adván alkalmat, a rendek rövid időre elcsendesedtek. Erre vonatkozólag az elnök javaslatát a naplóíró ezen szókkal írja le: »Mivel — úgymond — urunknak ő nagyságának az szomszéd keresztény országokban nem szinte jó híre futamo dott, a jezsuiták és más rosznyelvű emberek ő nagyságá.t traducálván azzal, hogy ő nagysága az katholikusokat teljességesen eradikálni akarja, hogy azért a jezsuiták és más rosznyelvű emberek hazugságban maradjanak, ő nagysága tegyen mind az három religiónak diplomaticai satisfactiót. Kin mindnyájan elfakadván nevetve, egy kis ideig megcsendesedtek a statusok.« A csendesség azonban igen rövid ideig tartott, s a zaj, a lárma csak nagyobb erővel tört ki, midőn a jegyző, a propositio hetedik pontjára vonatkozó válasziratot felolvasván, beletette »hogy az hol nincsenek templomok az három valláson való státusoknak, szabad legyen építeni.« A Tökölyi Imre propositiójának toldalékábau nyilvánúló erély, melylyel a gyanúba vett jelenlevők megtérésének, vagy azonnali eltávozásuknak oly rövid határidőt szabott, a szigor, melylyel birtokaik elkobzását, sőt életüket is fenyegeté, a rendeknek épen nem volt ínyére, s elégedetlenségüknek, a fejedelem elhatározásával szemben kifejezést is adtak. Elhatározák ugyanis, a vallási ügyek zajos vitája után, a fejedelemhez küldöttséget meneszteni, arra kérvén Tökölyit, hogy az úri és főrendeknek egy bizonyos határidő adassék a megtérhetésre, az alatt az elkobzott jószágok szét ne adományoztassanak, s lia megtértek, ismét visszakapják.