Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - NÉVTELEN CZIKKEK: A millenarium kérdése az Akadémiában

AZ AKADÉMIÁBAN. 211 sót szerezni. Itt, az igaz, Laodamur 892-ben bolgár királynak van nevezve : azonban, ha tudjuk, hogy a nyugoti kolostorok évkönyvírói, kik a távol keleti népek viszonyait teljességgel nem ismerték, ezek főembereinek mily bőkezűleg osztogatták a rex, regulus czímeket, s hogy a vezérek korában több előkelő magyart is királynak czimeznek, a fuldai évkönyv ezen kifejezéséből biztosan megállapíthatónak nem tartom, hogy 892-ben valósággal Laodamur vagy Vladimir birta a bolgár trónt és Simon csak ez év után kezdhette viselni a bolgár fejedelmi méltóságot. Még kevesebb súlyt helyezhetek arra, hogy több kül- és belföldi író a bolgármagyar háborút azért helyezi 893-ra, mert az Annales Hildesheimensesben és utána Herschfeldi Lambert krónikájában 893-ra ez olvasható : »Factum est bellum magnum inter Bawarios et Ungaros«, a hol szerintök »Bawarios« helyett »Bulgaros«-t kellene érteni és olvasni : mert a szöveg ily önkényes változtatását igazolhatónak és megengedhetőnek nem tartom. Mindazok, a kik Simon bolgár fejedelem uralkodásának kezdetét 893-ra vélik teendőnek, az általa a görögök ellen indított háborút is, melynek következése lett a bolgár-magyar háború, Simonnak erre következett bosszuló hadjárata s e miatt a magyarságnak mai hazánkba vonulása 893-ra, a magyar honfoglalást pedig 894-re vagy 895-re helyezik, s épen ezért a magyaroknak 892-ben Szvatoplug ellen, a Graran, Nyitra s Vág mellékén folytatott hadjáratait, melynek idejéhez kétség nem férhet, sőt Pannoniának (a Dunántúlnak) a magyarok által 894-ben történt dúlását is oly színben kénytelenek föltűntetni, mintha Árpád magyarjai ezen hadi vállalatot és rabló kalandozást, etelközi hazájokból intézték volna e tőlök távol eső vidékekre. Én e fölfogást magamévá nem tehetem. Nem tudom ugyanis magammal elhitetni, hogy Arnulf német király az Etelközben, a Szereth és Dnieper közt tanyázó magyarokkal, — kiket Nyugot-Európa a magyar honfoglalás előtt nem isniert és nem is ismerhetett, — tette volna magát érintkezésbe s Árpádot és vitézeit onnan hívta volna meg szövetségeseiül Szvatoplug morvái ellen ; míg ellenben nagyon is természetesnek találom, hogy Arnulf a magyarokat, kik szerintem már 889-ben a Kárpátokon áttörtek, —kik 892-ben hódításukat már annyira terjesztették, hogy Szvatoplug birodalmának szomszédjává váltak, mint már mai hazánkba megtelepedett lakosokat szólította föl a Szvatoplug ellen egyesült erővel folytatandó hadjáratra. Bizonyosnak tartom továbbá, hogy a magyarok a nyugoti évkönyvírók előtt csak mai hazánkba léptökkel lettek ismeretesek, s minthogy az egykorú Annales Mettenses és utána Eegino a magyarok bejövetelét a Tanais folyó mellékéről 889-re jegy-