Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - NÉVTELEN CZIKKEK: A millenarium kérdése az Akadémiában

194 A MILLENAKIÜM A hazai hagyomány, melyet legalább részben Béla király Névtelen jegyzője megörökített, részletesen és élénken tudja elbeszélni a honfoglalás érdekfeszítő lefolyását ; és elbeszélése sok tekintetben a belső valószínűség kellékeit bírja ; de az időpontot csak egyszer jelöli meg, mikor kezdetét 903-ra teszi, és akkor is tévedésben van. A Dunán-túli országrész, a tulaj donképeni Pannónia meghódításának — s ezzel a honfoglalás befejezésének — időpontját szintén sehol sem találjuk feljegyezve. Csak következtetés útján állapíthatjuk meg. Erre nézve sem egészen egyezők a nézetek. Salamon szerint »legvalószínűbb állítani, hogy 898-ban a Dunántúli országrész meg volt már hódítva. Pauler szerint a 900-ik év folyamában foglalták el Pannoniát a magyarok; a bajor főpapoknak 900 elején a pápához intézett leveléből azt következteti, hogy a magyarok akkor még nem voltak Pannónia urai ; de 900-ra a fuldai évkönyvek feljegyzik, hogy a magyarok, miután Bajországot elpusztították, »övéikhez Pannoniába« tértek vissza ; és az említett évben a bajorok már a magyarok ellen oltalmúl azEnns mellett várat építenek. IV. Az előrebocsátottak megfontolása után, a Történelmi Bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy az egykorú kútforrások határozatlan és hézagos természete többé-kevésbbé valószínű hypothesisek felállítására utasítja a történetírót; de nem teszi lehetővé a honfoglalás kezdete és befejezése esztendejének olyatén megállapítását, a mely ellen a történeti kritika többé komoly kifogást nem támaszthat. Teljesen kétségtelen tény gyanánt az adatok tömkelegéből csak az bontakozik ki, hogy 888 előtt a magyarok mai hazánk területén nem telepedtek még, és 900-ban mai hazánk területének elfoglalása be volt fejezve, a magyar állam meg volt alapítva. Eszerint, a honfoglalás kezdetének és befejezésének esztendejét pontosan kijelölni, illetőleg a fentebb említett tizenkét esztendei időközben a millenárium megünneplésének időpontjára nézve javaslatot tenni : a Bizottság felfogása szerint, az Akadémia hivatásának körén kivűl fekszik. Mert míg egyrészről — miként fentebb kimutattuk — a hazai krónikákban és a külföldi történeti emlékekben nem találunk oly adatot, a melynek tekintélye előtt minden elfogúlatlan szakférfiúnak meg kellene hajolni; másrészről kétségtelen, hogy t udományos kérdések tárgyalásánál, tudományosan indokolt ellen-