Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - NÉVTELEN CZIKKEK: Mircse János

TÁKCZA. 179 BAEÁTOSI MIRCSE JÁNOS, szül. 1834, t 1883. Szomorú kötelesség teljesítése vár rám : hangot adni Társulatunkban a kínos és fájdalmas benyomásnak, melyet a történetírásnak minden munkása és barátja érzett Mircse János tiszteleti tagtársunk váratlan és kora elvesztése felett. Akadémiánk Történelmi Bizottsága a mult év végén egy nagybecsű gyűjteményt fogadott el tőle, s épen ennek érdekében, némely kiegészítések végett, leveleztem vele. Mint mindig, kérésemet gyorsan és pontosan teljesítette: jan. 14-én tette postára utólsó küldeményét. Valóban ez volt utólsó szolgálata : jan. 22-én vettem gróf Apponyi Sándor táviratát, hogy Mircse János megelőző estve váratlanúl és hirtelen elhunyt. Ez estve rosszúl érezve magát, a Márk-térre ment, azonban várt üdülés helyett, rosszabbul lett s haza sietett — meghalni. Még sokáig fogjuk érezni az űrt, mit maga után hagyott, s ezt az üresen maradt helyet úgy mint ö, alig fogja valaki betölteni. Azt a szép positiót, melyet ö elfoglalt, nehéz és kitartó küzdelem árán szerezte meg. Született Barátoson, Háromszékben, 1834., székely határőr szülőktől, s tanúlmányait K.-Vásárhelyt a katonai-iskolában 1848-ban végezte. Még mint alig felserdült ifjú, karddal kezében szolgálta a hazát. Azután, hogy ez kiesett kezéből, ábrándos terveket szőtt : a magyar név dicsőségét külföldre vinni. Be akarta mutatni a magyar operát s Havival egy társulatot szervezett Erdélyben, molyet Bukurestbe vitt ki. De ifjú lelkesedését az élet valója leforrázta, a társúlat felbomlott. Ekkor Konstantinápolyija ment, de a mint Olaszország megkezdte a felszabadúlási harezot, odasietett^Garibaldi táborába. Késztvett a második expeditióbau, mint tüzérkapitány s azután átlépett az olasz hadseregbe. Pár év múlva kilépett a hadseregből. Majd a magyar légió számában volt. A szép daliás tisztet rokonszenvvel fogadták ugyan mindenütt, de a mint a béke megköttetett, végkép szakasztott a hadi pályával. Most találta meg igazi hivatását. Modenában települt le, s ott az állam levéltárban történelmi kutatásokhoz fogott, Egy csomagot másolataiból felajánlott az Akadémiának. Ez hozta érintkezésbe Toldyval, a Történelmi Bizottság akkori előadójával, ki azonnal irányt kezdett adni kutatásainak. Az ő megbízásából Milánóban 12*