Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - NÉVTELEN CZIKKEK: Mircse János
180 TÁRCZA. kezdett kutatni, az »archivio sforzesco di San-Fedele«-ben, majd Firenzeben, Genuában folytatta : s Mátyás királyra, Beatrixre és a Sforzákra vonatkozólag nagybecsű correspodentiákat hozott magával, melyeket az Akadémia átvett s utóbb a »Diplomácziai Emlékek«-ben ki is adott. Ekkor rendszeres megbízatást nyert a Történelmi Bizottságtól s egész munkásságát a velenezei levéltáraknak szentelte. Fáradhatatlan kutatásai csakhamar egész tekintélylyé tették, mert ö e levéltár labyrinthusban, hol csak kiismernie is nehéz magát az embernek, egészen otthon volt, s így történt, hogy nemcsak a magyar, hanem más európai : a bruxellesi, varsói akadémiáktól is megbízatásokat nyert. Valóságos tudományos ügynök volt. Érdemeiért az olasz kormány a vaskorona-renddel s ö felsége királyunk a Fcrencz József renddel tüntette ki. Ezen kivül ö felsége azon alkalommal, midőn Velenczében az olasz ' királylyal találkozott, egy gyönyörű remontoir órával ajándékozta meg. Velenczében nem volt népszerűbb ember nálánál — nemcsak az osztrák-magyar coloniánál, melynek feje Pilat föconsul nagyrabecsülésének sok jelével halmozá el, hanem az olaszoknál is, kik épen úgy szerették. Fényes bizonysága volt ennek, hogy a rendezetlen közjegyzői levéltár rendezésének fáradságos munkájával őt bízták meg, s ö ezt szorgalommal, szakismerettel végezte. E munkája közben fedezte fel István herczeg végrendeletét, melyet Fraknói Akadémiánknak a múlt évben mutatott be. Pár év óta egy nagy munkához kezdett adatokat gyűjteni : a magyar ipar történetéhoz. Egész örömmel s lelkesedéssel dolgozott azon : »el fogtok bámúlni — mondá — ha kész leszek vele, milyen nagy volt a magyar ipar a mult századokban, hány magyar volt Velenczében, kik közül nem egy a legjelesebbek közé taztozott.« Befejezetlen maradt ez is, annyi mással s befejezetlen maradt mondhatni egész kutatása. Pedig rengeteg anyag van már nála készletben. Ezenkívül nagy és gazdag könyvtárt gyűjtött össze, rendkívül gazdagot ritkaságokban, unicumokban. »Szeretném, mondá végrendeletében könyvtárára s kézirataira czélozva, Akadémiánknak hagyni, de szegény nőmre kell gondolnom, kinek vagyona és takarékossága segített annak megszerzéséhez.« Nyomtatott munka nem sok maradt utána, mindössze néhány értekezés, melyek közül a főbbek : Capistrán János canonisatiója a Magyar Sionban, tanúlmány az arany bulla felett, emlékezések Corvin Mátyásra (a bécsi Archívban) s egy önálló : »Magyarország és Velencze. Visszatekintés Dalmatiára és Horvátországra az Árpádok s Apjouk alatt,« De