Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - TAGÁNYI KÁROLY: Magyarország régi vizrajza a XIII. század végéig

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. vizeink öt század leforgása alatt szenvedtek. Ez az apadás azonban csakis földrajzilag értendő, a mennyiben csak a vízfenék fogyott, de nem maga a víztömeg. Ennek kifejtése képezi szerző művének főérdemét, midőn egyúttal alapos érvekkel sikerűit reducálnia sokaknak s főleg Pestynek abbeli véleményét, hogy a mai viztömeg a réginek már csak néhány százalékát tenné. Pestyt pusztán, szavak vezették e következtetésre, midőn t. i. a Balatont, Fejér hibás közlése nyomán, »mare«-nak látta nevezve, sok vizet pedig — mikről Ortvay bebizonyítja, hogy ma is megvannak — »eltűnt«-eknek tartott, s mert nagy súlyt fektetett arra, ha az oklevelek valamely folyót flumcn-nek vagy magnus fluvius-nak neveztek, mintha a határjárások alapos földrajzi tanúimán y s nem puszta egyéni benyomás után készültek volna. Milyen befolyással volt e vízbőség culturális kifejlődésünkre, arról szerző több helyütt értekezik, nagyrészint azonban csak constatálja az újabb archaeológiai s földrajzi vívmányokat, alkalmazásukat sehol sem viszi egészen keresztül. Beszélve arról, hogy a vizek deltáinál mindig, népes lakóhelyekre, erődítvényekre találunk, csupán a nagyobb folyókat említi meg, példáúl a Morváét, hol Dévény, a Vág-Dunáét, hol Komárom, a Száváét, hol Belgrád, a Garamét, hol Párkány s vele szemben Esztergom fekszik, de nem terjeszkedik ki a kevésbbé ismert apróbb folyók befolyására, melynél a sok szeg, köz, Jcesz, Iceszi, zbeg, tok stb. szókkal összetett helynevek is biztos kalaúzúl szolgálnának. Tanúlságosabb az, a mit a vizek vándorlása czímén az egyes folyók medrének változásairól ír, bár itt is a szigeteknek, amik annak tanúlmányozására a legjobb kútfők, több hasznát vehette volna. Az állóvizekkel szerző a halászatnál foglalkozik, melyre minden adatot egybeállított s azok alapján haltenyésztésünkben méltán óriási hanyatlást constatál azóta, úgy hogy nemzetgazdászatunknak ezen, akkor oly gazdag ágára nézve; ma már cseh importra szorúltunk. Ezen általánosabb részletek teszik ki mindazt, a mi e munkában megolvasható, a többinek értékét és föladatát, szótár-mivolta eléggé meghatározza. A szótárban az egyes vizek betűrendben következnek egymásután. Szerző a régi vízneveket vette »Schlagwort« gyanánt s nem mai elnevezésüket, bár ezek is föl vannak véve az illető betűnél, mindenütt pontos útalással a régire, bol a magyarázat található. Ránk s a szótárra nézve is, ez ugyan mindegy volna, csak következetes maradna a szerző. Ha tehát elve mindig a régi nevet használni, sőt ha az oklevelekben a pusztán »parviis« vagy »magnus« jelzetű vizeket a Pmeg az M betű alá teszi, nem értjük, mért kellett az azokban egyszerűen »rivulus,« »fons« »jrnteus« stbnek hívottakat mind, Névtelen folyó, Névtelen forrás