Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - TAGÁNYI KÁROLY: Magyarország régi vizrajza a XIII. század végéig

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. stb. czím alá együvé sorozni. Aliol egy víznév többféleképen jön elő, ott annak összes változatait fölsorolja, melynél azonban Fejérnek minden hibás közlését utána írni fölösleges volt. De szerző mindenben teljességre törekszik, különben e törekvésének köszönhetjük azt is, hogy nem csupán magukat a vizeket, de azokat a helyeket is fölvette szótárába, miknek neve egyenesen vízre utal, melyek t. i. a -tó vagy -ér szóval vannak összetéve ; bár Akusnere-t hibásan sorozza ide (I. köt, 75. 1.) mert az, Akosnyírét, nyírfáját vagy erdejét jelenti. Nagy kár, hogy csak e kettőnél maradt szerző s hogy e czélra föl nem használta a tömérdek köz, kesz, szeg, szegy, vész, ásvány, aszó stb. ; a német bach, seife, teich, stb. ; a szláv zbeg, tok, kljuc, izvor, zer (palus) összetételeket, mely utóbbinak köszöni nevét Pusztaszer is s nem annak, miről Anonymus mesél. Aunál teljesebb e szótár a történelmi anyagban, hol minden vizegyednél, minden a XIII. század végéig rávonatkozó adatot fölszámlál. De midőn ebben méltánylattal kell kiemelnünk szerző szorgalmát, különösnek találjuk, hogy a nagyobb folyóknál, minden egyes oklevél, melyben nevük előfordul, akár jellemző rájuk, akár nem, idézve van, mintha máskép el sem hinnők, hogy példáúl a Duna akkor is megvolt. Az oklevelek fölsorolása s helyenkénti magyarázata után, az egyes vizek topográphiai meghatározása következik. Előszavában azt mondja szerző, hogy a 6700 s egynehány víz közül mintegy négyezeret sikerült meghatároznia, ami a középkori gyarló eszközökkel s mindennemű előmunkálatok hiányában, mindenesetre szép siker. De ha szerző a mondott értelemben vett teljesebb anyagot használ, ha a topográphiát egyes vízrendszerek szerint, folyóról folyóra, patakról patakra stb. menve tauúlmányozza, az eredmény e részben is sokkal nagyobb lesz, mert egyik a másikat magyarázza, egyik a másiknak jelöli ki helyét s nem vette volna példáúl kettőnek a Vichéma (II. k. 321.1.) és Vichama (II. k. 416. 1.), a Wlscit (II. 305.1.) és Welch ecz (II. 411. 1.) mocsarat, tudta volna, hogy példáúl a Dobret, vi Rae aqua (I. 275.1.) nem a dobreti, hanem a mai trebete-i víznek, vagy hogy Kernech és Kernuch, (II. 416. 1.) a mai nyitramegyei Krencs-nek felel meg. Egyébiránt, hogy a szerző topográphiai meghatározása minden egyes esetben mennyire felelt meg a történeti valóságnak, az nem e sorok föladata, melyeknek, s mint egyáltalán minden kritikának, egyedüli kötelessége az író fölfogását bírálni, mert bármely műnek összes jellemző előnyei, mint hibái, úgyis e fölfogásnak helyes vagy helytelen voltából, következnek. Mindeme meghatározásoknak próbáját, csak az egyes vidékek monográphusai ejthetik meg, kik is majd bővebb anyagkész-