Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - TAGÁNYI KÁROLY: Magyarország régi vizrajza a XIII. század végéig
170 TÖRTÉNETI IRODÁT,ОН. akkor, midőn mindezeknek fejtegetésében alkalma nyílik kimutatni sokoldalú ismereteit, szakavatottságát, leplezetlenül hagyja ama másik hibáját, hogy csakis а XIII. század végéig terjedő okleveles anyagot használta föl. Nem azt követeljük ezzel szerzőtől, hogy vizeink egész történetét mindmáig megírta légyen, mert hiszen erre három ^emberélet is kevés, de tett volna úgy, mint az, ki noha csupán az Árpádkort tanúimányózza, mégis annak tökéletes megértésére a későbbi fejleményekhez is fordul, hol már sokkal több adat lévén, azok tisztább, érthetőbb alakot öltöttek. Munkája azután is megmaradhatott volna a mostani keretben, hogyha kutatásaival oly messze megy is, a míg teljesebb anyaghoz ér, mert csak a saját tanulsága s a hézagoknak pótlása végett lett volna rá szükség. így azonban csak amaz aránylag csekély, hézagos, homályos anyagra volt átalva, a mit az 1300. évig terjedő emlékek hagytak reánk, szóval egész munkáját a puszta véletlentől tette, függővé, mert ha például a Garam, Zsitva vagy Hernádnak, mint tényleg sok másnak, semmi nyoma sem maradt volna fönn, szerzőnek azt kell vala mondania, hogy az Árpádkor végéig egyik sem létezett. A hol az eredményeket kell összegezni, ott tűnik ki e hiány leginkább, mert vizeink régi állapotát a maival összehasonlítani, a szerző anyagából, alig lehetséges, minden számítás problematicus leend, úgyhogy szinte megtudjuk bocsátani szerzőnek, ha néha számításait, a jelen helyzethez mérni elmulasztja. Ily mulasztás terheli főleg bevezetésében, hol az általa összegyűjtött 6700 vízegyedet előbb a megyék, aztán a folyamvidékek közt osztja föl 0 0 -ban, a helyett, hogy ez összeget a mostanihoz aráuyítaná. Mit nyertünk vele, ha tudjuk, hogy egy-egy megyére abból hány °/0 jutott? ha fogalmunk sincs róla : több vagy kevesebb-e az, s mennyivel? jelenlegi vízviszonyainknál, sőt a mi még rosszabb -— bár ez, mint halljuk, nem szerző, de a kiadó bizottság hibája — még térkép sincsen, hogy legalább az szolgáljon tájékoztatóid ott, hol a számadást nem értjük. Hiába hozza föl szerző száz meg száz most ismeretlen folyó nevét, még az meg nem győz arról, hogy az Árpádkor vizekben gazdagabb volt korunknál, mert még ez adatoktól, szerzőnek ítélőképességétől sem függ, olybá vegyük-e mindezen folyókat, mint már ma nem létezőket. Geológiai érvei sem jöhetnek itt szóba, (II. köt. 328. s к. 1.) mert oly kornak emlékei, midőn még e földön tán ember sem lakott. Csakis olyan általános elvek, hogy példáúl a cultúra előhaladása a vizek apasztásával s a termőföldnek gyarapodásával jár együtt s hogy e változásnak első sorban az állóvizek vannak kitéve, mik mint szerző kimutatja, ma az árpádkoriaknak alig tizedrészét teszik, csak ezek bizonyítják a nagymérvű apadást, melyet
