Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - TAGÁNYI KÁROLY: Magyarország régi vizrajza a XIII. század végéig

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. a coiitiuens vizei ? Vándorolnak-e a mozgó vizek földünknek tengelye körüli rotatioja következtében ? Vezetői voltak-e a vizek a faj áramlatoknak ? Irányadók voltak-e az őscolonisatióra és a társadalmi culturának helyi fixirozására ? Megteremtői voltak-e az államok belpolitikai és internationalis határügyeinek ? Birnak-e a vizek néprajzi és népcsoportosítási jelentőséggel? Ilyenekre és hasonlókra kell a vízrajzi történetírónak felelnie s minthogy Fekete Zsigmond ily kérdésekre nem reflectált, azért műve el volt ítélve már conceptiója pillanatában. DU. OBTVAY TIVADAR. Dr. Ortvaij Tivadar : Magyarország régi vízrajza a XIII. század végéig. Kiadja a m. tud. Akadémia történelmi bizottsága. I. II. kötet. 544+ 404 lap. Budapest 1882. Tartalomnak czím sohasem felelt meg kevésbbé, mint az. a minek szerző nevezte el könyvét. Két vaskos kötetben összegyűjtött mindent, a mit az ó- és közép-kor irodalma, krónikák, okiratok, térképek és inscriptiók mondanak vizeinkről s mikor aztán ebből Magyarország vízrajzát kellett volna megalkotnia, félbehagyva mindent, pusztán magát ez anyagot szedte betűrendbe. így lőn a rajzból szótár, ott végezvén művét, a hol kezdenie kellett volna. Szerző gyakorlati hasznot hoz fel mentségeűl, mert így — úgy mond — az emlékeinkben előfordűló vizeknek könnyebben nézhetünk utána. De e haszon csak keveseknek, éppen csak az oklevelekkel foglalkozóknak jut s távolról sem nyújthat kárpótlást vizeink rajzáért, hol az egyes vizek, minden mellékágaikkal, szóval egész vízrendszerükkel egyetemben s az illető hegyrendszerrel párhuzamban lettek volna tárgyalva s mely aztán minden érdeklődőnek szolgál vala tanúságúi. Szerző könyvében ez az összetartozás meg van bontva, a logikai lánczolatot az ábéczé helyettesíti ; sőt, ha mindjárt a sok »lásd«-on keresztül vergődve maga az olvasó szedné is össze példáúl az egy folyamrendszerre tartozó részeket, még akkor sem jöhet vala tisztába, mert a köztük lévő oksági viszonyt laicus nem állapíthatja meg, mint szintén csakis a szerző alkalmazhatja rájuk mindazon általános szempontokat, melyek szótárában példáúl a vizek apadása, aranytartalma, geologiai és szigetépítő tevékenysége, tisztelete s vándorlása, vagy a halászat, révek, vízhatárok, — útak és tövek czimén külön-külön, csakis az illető betűk alatt vannak tárgyalva. Valóban gyakorlati haszonnal, csakis ez általános részek bírnak a munkában, meg a bevezetés, hol a vizek culturális jelentőségét fejtegeti s az egész mű eredményeivel beszámol. De ugyan-