Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - I.

KÜLÖNFÉLÉK. 151 ságnak tárgyai kezdtek lenni. Pejcicsevich, Safarik Pál József, Tvrtkovics Pál, Avramovics Dôme, Miklosich, a belgrádi ifjabb Safarik és Vitkovics munkái, nemkülönben a zágrábi történet­mívelő és a belgrádi tudós társaság kiadványai sok használható anyagot hoztak forgalomba hazai történetünk szempontjából is, de még mindig keveset aránylag fellengző várakozásainkhoz és arra nézve, hogy közleményeikből történelmi multunk számos hézagait kitölthettük volna. Számos kérdése középkori keleti viszo­nyainknak még mindig megoldatlan, vagy legalább nincsen még körülményesen és tüzetesen tisztába hozva. A görög-magyar harczok valódi indokai és akkori hadvise­lésünk módja; Yukán szövetsége a pápával és Endrével, a horvát s dalmát fejedelemmel ; Vak Béla, Imre, V. István, Róbert Ká­roly és Nagy Lajos királyaink viszonyai az aldunai államokhoz, hadjárataik a szerb földre, a keleti hatalmakkal folytatott diplo­mácziai érintkezésöknek, összerokonúlásaiknak története ; a római curia befolyása a Nemanják politikájára ; a szerb és byzanczi koronák egyesítési terve ; a Macsói Bánság, a Szerémség és Bosz­nia nemzetközi helyzete s ingadozásai Magyarország és Szerbia között, főleg Dragutin, II. Uros és Dusán kormányzata alatt ; a zachlumjei zsupánság mibenléte, annak összeköttetése Raguzával és Bulgáriával : — ezek mind olyan történelmi tételek, melyek­nek tökéletes megfejtéséhez csak egykorú szláv források adatai­ból nyerhetnénk bővebb, kielégítőbb földerítéseket. Természetes tehát és könyen érthető azok vérmes reménye, kik hasonlóan a kincskeresőkhöz, ha még annyiszor meghiúsúl­nak is törekvéseik, bízvást azon hittel kecsegtetik magokat, hogy a történelmi múltnak oly gazdag bányászatot igérő rejtekhelyét valahol még fel fogják fedezhetni. És ez tán még lehetséges is lesz ! Hiszen Bulgária, Szerbia és Bosznia egykoron dúsgazdagok voltak mindenféle okmányok­ban. főleg egyházi és monostori alapító levelekben. S noha a pusztítások, melyeket ama vidékek, főleg mióta a kapocs, mely azokat a magyar koronához köté, tágúlni kezdett, szenvedtek, a régi történetuek igen sok emlékét megsemmisítők, mindazonáltal még sem szenved kétséget, hogy a X III—XV. századbeli szláv emlékeknek nagy része lappang még valahol. Oly országokban, hol a közokmányok szentségi jelleggel bírnak és az egyház őrizete alatt állanak, mindennél jobban van azok maradandósága is biz­tosítva. Vajha a múlt nyár derekán a Szerémségben szerzett szemé­lyes tapasztalataim nyomán oly irányba terelhetném e pár sorral az ősi szerb nemzeti és egyházi levéltár kutatóinak figyelmét, SZÁZADOK. 1883. II. FÜZIJT. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom