Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - I.

KÜLÖNFÉLÉK. 152 hogy fáradozásaik, bár csak nemi részben is, sikert arathassanak-I tt természetesen csak a szerb történelmi emlékekről szólok. A Nemnnják levéltára és főkincse kezdetben állítólag délnyugati Szerbiában, Zétában, a család ősi örökében őriztetett. Néhány okmány, melyeket Safari к aző gyűjteményeiben s a bécsi »Jahrbücher der Literatur« köteteiben, nemkülönben a belgrádi tudós társaság nz »Glasznik«-ban, a szerb dynastikus államfejlődést megelőzött, időkből ismertetett, zétai keltezéssel bírt. Azonban a keltezés helyét, miként azt a keleti diplomatikában jártassággal bíró szakemberek mindnyájan bölcsen tudják, csak a szöveg egyes jelzői, a úgynevezett argumenta internákból lehet következtetni. Az előttem ismeretes ezen korbeli ó-szláv okmányokban csak nagyon gyéren fordúl elő, hogy a keltezés helye világosan kiírva lenne. Zéta lévén akkor a szerb nagy zsupánok székhelye, a valószínűség más egyéb érvek nélkül is a mellett szól, hogy a synchron közokmányok Zétában adattak ki és ott őriztettek a szerb fejedelmekhez érkezett idegen irományok is. De a kiválóbb történelmi nevezetességre fölvergődött első, vagyis nagy Nemánja, Rásza várába, a mai Novibazárba szállíttatá át a. levéltárt és főzsupáni törzsének összes ereklyéit s drágaságait, még a XIII. század végszakában, midőn az ellene villongó testvéreit s rokonait legyőzte, tőlök elszakadt és egyed-uralmát megalapítá. Utóbb, 1346-ban, mikor Dusán czár a szkoplyei zsinaton véglegesen foganatosítá a patriarchai czímmel felruházott szerb érseknek elpártolását a byzanczi patriarchátustól, népének és házának vallásos kegyeletben tartott ereklyéit s levéltárát a szerb patriarcha custodiátusa alá helyezte, és annak székhelyére, Ippekre vitette át. Azonban, hogy mi maradt meg e kincsből a másfél század viharait túlélt szerb királyság és császárság elhanyatlása után, — és nevezetesen, hogy mi sors érte a levéltárt a rigómezei véres catastrophával kezdődő mind gyakoriabb ozmán hódító vállalatok és a despoták gyötrelmes korában, mikor a szerb állam már gyors léptekkel haladt végenyészete felé, míglen egészen a porta meghódított tartományává lőn, török államintézményekkel, szokásokkal s törvényekkel ? e kérdésre nehéz lenne ma még határozott választ adni. Csak egyet tudunk bizonyosan, kétségbevonhatlanúl : azt, hogy a szerb nép nagy tömegével Magyarországba menekült Cscrnovics Arzénius, ippeki patriarcha, 1690. évben az ottani levéltárt is magával hozta Magyarországba, a szerb nemzet minden menthető kincseivel együtt. Azonban e levéltár, melynek tartalma és tulajdonképeni mibenléte iránt adatok hiányában teljesen tájékozatlanok vagyunk, többé már nem található sem Karlóczán a patriarchális levéltár-