Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - II.

BÁTH01U ZSIGMONÜNÉ. 135 ügyeit, a nyár folytán újra felvette az alkudozás elejtett fonalát. Carillot küldötte most ismét Prágába, bogy alkudozzék az ország átengedése és nejétől elválása felől. Opuliát és Ratibort kivánta most 100,000 arany évi járulékkal s azt, bogy a császár a pápánál közvetítse házassága felbontását s hogy Erdély élére testvérei közül állítson egyet, a ki aztán az ő nejével lépjen házasságra. Időközben egy szerencsétlen vállalat Temesvár ellen, melyet .Józsika István a kanczellár (okt. 17-től nov. 17-ig) hiába ostromolt, még inkább megerősítették a fejedelmet feltett szándékában ; a ki most annál nagyobb buzgalommal siettette az alkudozást. A fejedelemnő pedig a kővári rideg várba zárkózva számlálgatta a napokat, várván, hogy mikor üt már a megszabadúlás órája. Kővárban valóságos zárdai életet élt, eltemetkezve mint egy élő halott, alig adott életjelt magáról. Csak a remény és vágy éltette, hogy nem sokára elhagyhassa szenvedései szomorú emlékű színhelyét, hol alig volt egy jó órája — hogy visszatérhessen szülőföldjére, szerető édes anyja keblére, kedves testvérei körébe, gyermek örömei elhagyott helyére. Zsigmond utóbbi prágai útja óta élénk levél- és izenet-váltás folyt Kővár, Grácz és Prága között. Mária főherczegnő az anyai szeretet egész hevével csüggött leánya sorsán, viszont a fejedelemnő minden sorából az engedelmes jó leány képe tűnik elő, a császárhoz írott levelei is az alázatos önfeláldozással £s zúgolódás nélkül szenvedő martyrt varázsolják elénk. A mint az elválás felől nem sikerűit Zsigmondnak megegyezést hozni létre a császárral, más úton akart nejétől — ha egyelőre ideiglenesen is —megszabadúlni. Azt írta Mária főherczegnőnek, hogy leányát haza bocsátja Erdélyből, nehogy ott a hadi zavarok közepette valami baj érje, hogy édes anyja és testvérei közelében nagyobb biztonságban legyen.1

) Máriának a házasság felbontása nem tetszett, szégyennek tartotta volna leányára nézve; de annak, liogy leánya szépszerivel elhagyja Erdélyt s mintegy látogás kedvéért egy időre haza jöjjön, annak szívéből örült volna. E felett ilidúlt meg kora tavaszszal a kölcsönös tárgyalás. A császár tudni óhajtotta a fejedelemnő hazamenetele felől Mária főherczegnő és fia Ferdinánd véleményét: kérdést intézett azért hozzájuk gróf Thurn által, a ki épen ki volt szemelve, hogy Erdélybe menjen a fejedelemnőhöz. Mária főbguő hosszasan válaszol (1597 márcz. 26-án) a császárnak, megkeresésére. Nem az ő és fia véleménye a fő — úgy Mária főherczeguő a császárhoz, Grácz 1597, Щ&ТЩ 2G-áról, (ÍV bécsi államlevéltárból, gyűjteményemben.)