Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - II.

136 BÁT110RI ZSIGMONDNÉ. mond — hanem azt kellene tudni, hogy a fejedelem megmaradt-e még ama véleménye mellett, a mit levelében nyilvánított, hogy a fejedeleninőt hajlandó haza bocsátani Erdélyből, hogy ott a török háború színhelyétől távol, nagyobb biztonságban legyen. Ha igen, a fejedelemnőnek engedélyt kellene kérnie tőle a kijövetelre, de nem csak tőle, hanem az országgyűléstől is, mert a házasság annak tudtával és beleegyezésével köttetett. Tehát egy megbízható ember által tudtokra kellene adni a rendeknek, hogy a háborús idő veszélyei miatt a fejedelemnő férje engedelmével anyját és testvéreit látogatni hazajön; tudatni kell ezt, nehogy úgy tűnjék fel a kijövetel, mintha férjétől végkép elválna s így a rendeket is eskiijök és kötelmeik alól felbontaná. A kijövetelt pedig siettetni kellene, több okból, főkép mert férje oly erősen kívánja és sürgeti, de mert különben is veszélyes a késedelem: periculum in mora. A fejedelem azonban az esetre nem csak elég fegyveres kisérőt rendeljen mellé, hanem előkelő erdélyi nemeseket is küldjön vele kisérőkűl, Bocskait, Sennyey Pongráczot vagy Kereszturyt, a kik közül egyik vele maradjon kint is mintegy udvarmesteréül s erdélyi szolgákat is rendeljen udvara számára, — úgy, hogy sem ott, sem pedig Erdélyben ne látszassék, mintha valóságos elválás volna. De ha a császár azt gondolná, hogy nem tanácsos erdélyi hadinépet országába átbocsátania, vagy a fejedelem nem bocsáthatná a háború miatt, úgy rendeljen ő az erdélyi határra biztosokat, elegendő fegyveres kísérettel. A fejedelemnő künn maradásának idejére pedig udvartartására évnegyedenként 10,000 forintot rendeljen a fejedelem, annálinkább, mert az ő birtokai nem jövedelmeznek annyit; erdélyi birtokaiért pedig a városok vállaljanak kezességet. Thurn Zsigmond, a görczi gróf, vállalkozik a fejedelemnő kikisérésére, ő kész esetleg 2—3 hónapig Erdélyben maradni, ajánlkozott, hogy a húsvéti ünnepek után mindjárt Gráczban leend és a legnagyobb sietséggel fog Erdélybe menüi. Sürgetve kéri azért a császárt, hogy gyorsan határozzon s tudósítsa őt tüstént határozatáról, nehogy a késedelem bajt okozzon : summum periculum in mora!1) A tavasz elmúlt, utána a nyár is és Mária Krisztierna hazameneteléből semmi sem lett. A fejedelemnőn nem múlt, annyi bizonyos, ő ment volna ezer örömmel, csak mehetett volna. De Zsigmond, bármennyire óhajtotta is, hogy szabadúljon nejétől, az özvegy főherczegnő kivánalmait nagyon magas árnak tartotta, főkép midőn neki különben is minden törekvése a végleges elválásra ') Mária a császárnak, Grácz 1597. márcz. 26. (a bécsi államlevéltárból vett másolatomból,)